Pete László Miklós versei

Eljövendő Múltnak Hármas keresztútja, Hogy melyik vihet Jövőbe, Azt Isten megsúgja. Hármas keresztúton Három távlat éled, De három közül csupán az Egyikben van Élet. Régi boszorkányok Téridő-tanyája, Új pusztító elrendelés Áldozatát várja. Ha Szeretet nincsen, Csak a doktrínája, Dagadtra hízik rajtunk a Végzet szürke mája. Családra? Jövőre? Vagy látszatra futja? Előttünk a jövendő Múlt Hármas… Tovább »

Hétköznapi esti Béke; A Szeretet menedéke. Nap nyugszik távol pamlagon, Az alkonyat mérleget von. Álom szárnya finom szatén, Jövő szunnyad a Múlt ölén. Jót fiadzik Jó emléke; Hétköznapi esti Béke…... Tovább »

Május-köntöst ölt az év, Fején napfény-sapka, Hosszú, kemény Tél után Nyár felé haladva. Köhög még a májusunk, Nehéz út mögötte, Hűvös, ködös, rossz április Terhét örökölte. Jövő-Remény fiókái Lábunk elé ülnek, Tél nyomasztó emlékei Pocsolyákba gyűlnek. Május-köntöst ölt az év, Orgona virágzik, Kora délután csupán a Pesszimizmus fázik. Verőfényre készülünk, Pazar nyárelőre, Csak az akar… Tovább »

Jövő-gyilkos ócska szelek; Gyülekező varjúsereg. Hangzatos globál jelszavak; Csak füst, pernye, meddő salak… Humán ragu pénz üstjében, Vagy emberek – közösségben? Jövő-gyilkos ócska szelek; Lesz-e Apa, Anya, Gyerek? Nem alattomos jelszavak, Hanem Hit, Szabad akarat… Sosem örök a fergeteg, Jövő-gyilkos, ócska szelek.  ... Tovább »

Márciusi virradatok; Tenni – a legnagyobb titok. Tavasz fürdette rossz utak; Jégmentes a Jelen-patak. Tavasz a szélvédő mögül; Csupán az Öröm könyörül. Márciusi virradatok, Az út szélén por kavarog. Szent szavak végzettel pörbe… Előzget a profán törpe. Szeszélyes Jövő kanyarog; Márciusi virradatok.... Tovább »

Ébredező Szent Kikelet; Jövő színezi az eget. Morcos kis hajnali ködök; Csak a megújhodás örök. Transzcendens álmok szeretnek, Profán vágyak kéregetnek. Ébredező szent Kikelet; Ünneplőben a fellegek. Családok, Nemzetek, Hitek Nélkül a téridő hideg. Zsong az Élet minden szinten; Vagyunk az Egy – és a Minden. Ébredező szent Kikelet; Az Idő kalapja kerek. Túl halálon,… Tovább »

Böjti szelek, fújjatok! Kétséget ne hagyjatok! Nehezen nyitó Tavaszban Még a tél-szkepszis makog. Lassan érő Kikelet, A Remény legyen Veled! Poshadt történelmi Télben Szent, örök vágy a Neved. Tél terrorja menekül, Fagy-dogma sutba kerül, Igaz Jövőú akkor jön, Ha Múlt és Jelen Egyesül Böjti szelek, fújjatok! Kikeletet hozzatok! Minden Tavaszban jobb Jövő Lehetősége Ragyog.... Tovább »

Március idusán A Múltunkba nézünk; Sok élőnél elevenebb Szellemet idézünk. Zord, hideg Tavaszban Zajlanak a Múltak, Jeges árban fuldokolnak, Vagy a mélybe hulltak. Büszke Magyarságunk Cafatokra tépve, Ha a Múltunk meghal, mi sem Maradhatunk élve. Március idusán Jelenünkre nézünk, Most illik boldognak lennünk, Mivel hogy most élünk. Nem külső körülmény, Pénz, vagy végzet árja, A… Tovább »

Tél-tépázta tegnapokra Itt az új Tavasz-Jelen, Múlt-ládába zárul a fagy, Meg a kétség hirtelen. A Tél minden hozadéka Múlt hideg kövére ül, Helyettük az embereknek Tavasszal tán jobb kerül. Havas, jeges kényszerpálya A Múlt öblében marad, Kikeletkor kivirágzik Majd a szabad akarat.... Tovább »

Ködfelhő a világ felett, Fasorban sincs még Kikelet. Vén Fagy – páncélos darabont; Övé a ködszürke porond. Hallgatagok az emberek, Vicsorog az idült hideg. Ködfelhő a világ felett; Úgyis túléljük a telet. Isten mosolyog – nem nevet; Ködfelhő a világ felett.... Tovább »