Pete László Miklós versei

  Időn túli csendes ulti; A Játék sosem pusztul ki.   Isten ingujja felgyűrve, Lapjába van elmerülve.   Száll az Idő – Jövőt vésve; Hallatszik hullámverése.   Időn túli csendes ulti; Egyet sem ér, ami multi.   Egyik partner a lenézett, Állandóan vesztes végzet,   A Idő a sziklát veri, A fátumot kiröhögi.   Időn… Tovább »

  Fehér virágú szilvafák; Örök átmenet a világ.   Tavaszt öltve megszületünk, Élet-télben tova megyünk.   Ha némi gyümölcsöt hagyunk, Talán nem hiába vagyunk.   Fehér virágú szilvafák, Látjátok az évek sorát.   Paraszti ész ellen lázad  A huszonegyedik század…   Rózsaszínű tévutakra Vezényel a profán csakra.   Fehér virágú szilvafák; Jár a Tavasz korokon… Tovább »

  Lábunk alatt pannon titkok, Fejünk felett kék egek, Mögöttünk Múlt, Szemben Jövő, Körülöttünk: Kikelet.   Küldetésünk: Szent Jövendő; A jelen bármit hadar, Életre és Szeretetre Rendeltetett  A Magyar.   Múltat, Jövőt Köd-kosárban Rejteget A Messzeség; Lábunk alatt pannon titkok, Fejünk felett Kék Az Ég  ... Tovább »

  Tükörsima, szép Jövendő… Örömmanók játszanak, Úgy csörgedezik a Derű, Mint valami friss patak.   Minden vágy valóra válik, Virul az Életerő, Szeretettek simogatja Lelkünket a vén Idő.   Tükörsima, szép Jövendő… Szent Öröm csónakja ring.. Hátha egyszer majd valóra Válhatnak Az Álmaink…  ... Tovább »

  Fagyos, névleges Tavaszban Szél rohangál szakadatlan.   Tél és Tavasz ömlik egybe, Folyton változik a mezsgye.   Köd távoli hegygerincen; Ideiglenes lett minden.   Bomló értékrendek mentén Filozófia-karantén.   Fekete kéz vén kilincsen; Tanácstalan most az Isten.   Végzet vén tenyere csattan Fagyos, névleges Tavaszban.  ... Tovább »

  Vízöntő csillagos ege Fordulópontokkal tele.   Alternatív létezések Számára zord, hideg fészek,   Mégis itt gyűlik az Erő, Itt fordulhat meg a Jövő…   Hogy pénz és Szabad Akarat Küzdelméből majd mi fakad,   Erről is szól az Életünk… Hold az Égen… Isten velünk…   Szól az összes régi rege… Vízöntő csillagos ege…... Tovább »

  Atlantisz dacos emléke Nem áll az utunkból félre.   Nem áld meg, De nem is átkoz; Nem lett hűtlen önmagához.   Boríthatja a Múlt doha, Nem fogja feladni soha.   Nem lágyul időre, hőre, Ő marad a Jövő őre.   Igazságot akar végre Atlantisz dacos emléke.... Tovább »

  Januári kemény fagyok; A Tél hófehérben ragyog.   Holle anyó fürge karja Abbahagyni se akarja,   És a bátor kicsi házak Hófehér sisakban állnak.   Január jéghada fakó; Jön a fagy-Covid rangadó.   Jövőnk vad ködben imbolyog; Januári kemény fagyok.... Tovább »

Az óév sárban fuldokol; Jövő születik valahol.   Tolakodó Covid-sereg Ömbölyög a világ felett.   Kijárási tilalomba Durrog egy-két házi bomba…   Az óév sárban fuldokol; A világ nagy, poshadt akol…   Sáros, esős, pocsék idő, Nagy tócsányi múlt-temető…   Izzadnak az égi falak, Fatörzsekig csap a latyak.   Az óév sárban fuldokol; És kiút… Tovább »

zSzínes függöny, szent Karácsony; Omló, meleg vörös bársony.   Idő bőrét lágyra cserzi, A felvonás végét jelzi.   Tegnapokat Múlttá avat, Megnyit meghitt Új Utakat.   Nyugvópontok – örök áron; Színes függöny; Szent Karácsony.... Tovább »