Pete László Miklós versei

Nem a Nemzetről lemondásÁrán lehet “összefogás”. Nem a Nyelvünk elvetéseA Jövendő szívverése… Az egyoldalú áldozatNyomában jár a kárhozat… Sohasem a beolvadás,Identitás…Összefogás…... Tovább »

Attila,Baján,Szent IstvánÁllnak őrt a Múltunk ormán. Kiharcolták,Megalkották;Örökségük: Magyarország. Voltak, akik nem akarták,Mégis megmaradt az ország. Akárhányan nem akarják,Volt,Van,Lesz is Magyarország. Attila,Baján,Szent IstvánTávol Múltban,Kristálytisztán… Európa közepében,A Kárpátok gyűrűjében. Évszázadok palástjában,Szent Korona árnyékában. Attila,Baján,Szent IstvánMúlt-palota Jelen-pusztán. Kánon-tudomány tagadja,De a Magyar úgyis tudja. Változékony EurópaEgyik legrégibb állama… Attila,Baján,Szent IstvánFő pontok egy hosszú listán… A Múlt adománya – élünk,A… Tovább »

Kiüresedett egy életmodell…A szemünk láttára…Európában…Lelkét, ami volt – sokat küzdött érte…Csillogó profánHulláraCserélte… A holt profánra Isten sem figyel;Kiüresedett egy életmodell… Európa túlkoros óvodás;Játékszere – az önfelszámolás. A lélektelenség tétet emel:Kiüresedett egy életmodell. Szegény, gyermekké rekedt Európa…Azt hitte,Nem kell Isten,Felelősség,A multikulturális varjúhadReggelre csalogánnyá nemesül,S a pénz majd mindent megoldEgyedül… Az Élet csak profit-vakáció,Meg lila gender-evolúció,És jó… Tovább »

Vén atlantiszi déjà vu;Tengerillatú,Keserű… Múlt csillan a gondolatban,Ezer titok zárja kattan… A Régmúlt, mint gyémánt katlan,Sötét és beláthatatlan. Vén atlantiszi déjà vu;Belepi a Jelent a fű…... Tovább »

Langyos szép tavaszi esténHold ragyog az égbolt testén. Tejút takarója alattLát a világ szép álmokat. A nappali rémseregekSötétben erőt gyűjtenek. Langyos szép tavaszi esténA Jövő titkait lesném. Rettenetes prognózisokVarjúserege kavarog. A reménytelenség-seregMégis táplálja a Hitet. Mindig ideát a mezsgyén;Langyos szép tavaszi estén.... Tovább »

Tavasz-simogatóMárciusi nap;Most születő KikeletünkTán erőre kap. Elcsitult a nagy szél,Csendes a vidék,Fejünk fölött halványkékenTiszta lett az ég. Tavaszi vágy-lepelA világ felett,Simogató kezünk alattÉl a Kikelet. Tavasz-simogatóMárciusi nap;Előbb-utóbb a Jövő azAsztalunkra csap. Magányosan esszük-e aDemagógiát,Vagy áldott Béke elé nézSok derék Család? Isteni szent ReményÚjra szárnyra kap,Tavasz-simogató, csendesMárciusi nap.  ... Tovább »

Magyar elit?Akadt régen –Az Idők végtelenjében… A munkája ma sem pihen;Nem lehetett akármilyen… Általa Múltra akadtunk,És magyarnak megmaradtunk. Isten megáldotta érte,De az Idő nem kímélte. Embernek egyre hitványabb,Magyarnak egyre silányabb. Egy “elitünk” német volt tán,A mostani meg anglomán. A közbülső pedig orosz;Egyik sem oszt,Nem is szoroz. Idegenné sose fagytunk,Ellenükre – megmaradtunk. A mai is azt… Tovább »

Borzongató esti csendbenJövőbe tekint az ember. Még együtt, egyetlen szálonBenne valóság és álom. Borzongató esti csendbenMúltakon mereng az ember. Ó-Idő távoli partjánEgyütt bárány és toportyán. Jelenben élhet az emberBorzongató esti csendben.... Tovább »

Eltolódtak az évszakok,Itt még kánikula ragyog. A hivatal Őszt vezekel,De a hőség nem szalad el. Csak egy-egy esőcsepp jelzi,Hogy a Nyár magát meneszti. Eltolódtak az évszakok;Tavasz és Ősz csontra fogyott. Átmenet manapság nem jár;Hirtelen hal majd meg a Nyár. Őszi előérzet kopog;Eltolódtak az évszakok.... Tovább »

Jövő ablakábólIsten néz a tájra,Egy szebb világ,Egy jobb világSzületését várja.Jelen isJövő isMég embertől árva;Pénzhatalom készülődikMeg-globalizálva…Lassú a teremtés,Lélekben a fenség…Sok dimenziót lakikAz Emberi Jelenség..Jövő ablakábólSzemlélődik Isten;Vonaglik mégA KegyelemA régi kereszten…Fogyatékos jövőkJelenné szédülnek,Aztán lassan,SzégyenkezveMúlttá szenderülnek.Pénz-trónoló Jelen,Globalista csárda..Megtaláljuk-eA Jövőt,Ahol Isten várna…?  ... Tovább »