Pete László Miklós versei

Isten vállán őszi kabát,Hallgatja a szelek szavát. Őszi kertben sétálgatvaGyümölcsfáit babusgatja. Hull a levél a kis kertben,Talán söpröget is csendben. Isten vállán őszi kabát,Múlt tükrében nézi magát. Az egykori teremtésekHelyén csak Atlantisz-véset… A miénk a jelenlegi,Hogy sikert hoz-e? Nem tudni… Isten vállán őszi kabát,Issza a tavalyi borát.... Tovább »

Istenfélő szeptemberbenÚjra élni kezd az ember. Búcsút intett vidám Nyarunk,Tudjuk: egyszer majd meghalunk. A kánikula tova lett,Hideg fúj ébresztő jelet. Istenfélő szeptemberbenÚjra észbe kap az ember.... Tovább »

Derűs kora őszi naponIsten ül egy korhadt padon. Verőfény a lombok felett,Izzadnak az őszi egek. A Teremtő sorba rakottSzáz megszentelt Pillanatot. Ott ülnek csendesen, szépenŐszi lombok rejtekében. Múlt-anyókák Jövőt szőnek,Isten biccent az Időnek. Hátradől Isten a padon;Derűs kora őszi napon.... Tovább »

Én hordozlak,Uram,Ha kell, a vállamon,Vagy lelkemben,Idebent,De tudnom kell,Mit jelentNekedA Rend. Én elbírlak,Uram,Amíg csak élek;Ha gyöngül a test,Erős maradA Lélek. Lehet hideg a víz,Vagy mély a tenger…Téged hordozlak,Uram,Mennem kell… Csak mosolyogsz,Uram,Míg a lelkekbenÉpségben a távlat,Bármelyik őrült sátán kiabálhat,Érzem, Te ügyet sem vetsz rá,Uram. Léphetnek elénkGátak,Vagy falak,Vállaltalak,Hát tovább hordalak. Tovább viszlek,Uram,Míg akarod,S hagyod,Míg engeded,Hogy cipeljemTerhedet. Viszlek,Uram,De gondold… Tovább »

Ősz-öbölbenA vén hajóMegpihen;Mielőtt aTél-szorosbaElindulna,Itt szunyókálCsendesen. Ősz-öbölbenA vén IdőHallgatag;Elnézi aSzínpompásanFonnyadozóKora ősziLombokat. Ősz-öbölbenMúlt és JelenÖsszeér;Tétlenül ésRemény nélkülSzép JövőrőlÁlmodozniMit sem ér. Ősz-öbölbenIstenSzentÁlmaPereg;Innen látszik,Hogy a világCsupa-csupaÁtmenet. Ősz-öbölbenTitok lebegA vízen;A TeremtésÉs az ÉletNem ér végetSohasem.  ... Tovább »

Isten hallgat a szívére,Tudja, sohasem lesz vége. Elmúlik, ami csak divat,Zörgő holmit sose sirat. Amikor a távlat rozsdás;Nincs fejlődés – csak változás. Isten hallgat a szívére;Zárt ablakon sose néz be. Nem utánozni – élni kell,Műanyag életre nem kel. Folyik a Jövendő vére;Isten hallgat a szívére.... Tovább »

Mindig körülményes JelenTrónol fent az Idő-hegyen. Múlt a Minden túloldalánSzétterül, mint az óceán. Emitt fehér semmi-kendő,Benne nyugszik a Jövendő. Mindig körülményes JelenKebelében sok gond terem. Gond, amitől világ éled,Mert a gond az mindig – Élet. Mindig körülményes Jelen –Egyedül az Idő-hegyen…... Tovább »

(Mi a fejlődés? – 1.)Az Ember ma Népek halmaza.Ahhoz, hogyNépek EgységeLegyen,Nem elkeverni, beolvasztani,Nem alávetni kell,Nem hamis eszmék sziréndallamávalBecsapva kell globál-romanizálni,De megőrizniMinden Népet,Nyelvet,Családot,Nemzetet,Tradíciót,MertAz Emberség bennük lakozik… A hamis egység látens világvége,De az igazi, az magaA Béke. Az Ember ma Népek halmaza…A Népeket nem felszámolni kell,Kultúrájukat nem angollá lopni,Hanem mind meg kell őketTartani. A Nemzeteket együtt tartani,Fejlődni… Tovább »

A vén Idő múzeumaHegyormokon áll,Portása a bottal járóVén, süket halál. Tárlóból, teremből sok van,A vendég kevés,Csak özönvizek után vanTárlatvezetés. A fiktív szárny vezetőjeIfjú piros ász,Végzetről, szerencséről ésLétről magyaráz. A vén Idő múzeumaLátogatható;Ami igazán fontos, azSose eladó. A fontos ügyek részlegeMindig nyárias,Drága a Nyár, de az IstenNem anyagias. Az első szobában a SzfinxÖrök-rigolyás,Ne mondjuk a Teremtésre,Hogy… Tovább »

Az Isten nem órásmester,Divat-dogmát nem keresztel. Evolúció-tanokatHideg türelemmel fogad. Ha létét tagadja profán,Csak rándít egyet a vállán. Az Isten nem órásmester,Magától sosem ereszt el. Inkvizítorok teremnekÖblén a régi veremnek. Az ürügy minden korban más,De ugyanaz a tárgyalás. Az Isten nem órásmester,Megbocsátani nem restell. Pénz-imádó vén zsinatokMédiája dogmát makog. Élet-tagadó hatalmakÚj világrendet akarnak. Isten szeretni nem… Tovább »