Pete László Miklós versei

Isten sose volt polkorrekt;A Teremtésre nincs recept. Vízöntő jegének hátánMegöregedett a sátán. Profán dogma oszt és szoroz,Pokol-hívőket toboroz. Isten sose volt polkorrekt;Csak a profán lehet direkt. Fenékriszáló zűrzavarAlmafáról meggyet akar. Igaz Hűség Égig emel,Csupán a “modern” múlik el. Örök a valódi respekt;Isten sose lesz polkorrekt.... Tovább »

Isten kockát nem hajigál,Nem vezet, csupán navigál. A Teremtés nem zsebóra;Nincs rendező-diktatúra. Összművészeti alkotás;Azt hogy végül hány felvonás, Még maga Isten sem tudja –Együtt indultunk az Útra… Aki keres, mindig talál;Isten kockát nem hajigál.... Tovább »

Decemberi napsütésben,Karácsony előtt,Isten áll az erdőszélenFenyőfák között. Kizöldül-e valaha aLelki pusztaság?Fog-e még a jó iránybaMenni a világ? Boldogabb világot hoz-eAz isteni szél,Vagy jéggel borít el mindentAz új lelki tél? Decemberi napsütésben,Karácsony előttJövendő cseperedik aHorizont mögött. Isten áll az erdőszélenFenyőfák között;Decemberi napsütésben,Karácsony előtt.... Tovább »

Fagy vigyázta Messzeségben,Elfeledett régiségben Maradtak el a Kezdetek,Ott cseperedtek a Hitek. Végzet onnantól fenyeget,Ősi Kezdet ott integet. Fagy vigyázta MesszeségbenCsupán Isten maradt ébren. Minden Kezdet és Vég közöttMítoszokba sűrűsödött, S Létről Létre, nyelvről nyelvreÉltet minket mindörökre. Csak Isten nem marad tétlenFagy vigyázta Messzeségben…... Tovább »

Isten soha el nem fárad,Akármit is mond a látszat. Bármilyen teher az Idő,Végzet-bozót sehol nem nő. Az Ember, ha meg nem sejti,Legfeljebb elölről kezdi. Isten soha el nem fárad,Nem teremt sem bűnt, sem vádat. Nem játszadozik Tudattal,Sem Léttel, sem indulattal. Várakozik meghitt Csenddel,Eleve el mit sem rendel. Isten soha el nem fárad,Sohasem rázza a fákat…. Tovább »

Isten türelme végtelen;Jövő nem a földben terem. A reklámvigyor negédes;Ami határtalan – véges. Aminek Egész a neve,Több, mint a részek összege. A Lét – Isten hagyatéka;A profán csak az árnyéka. Van híd az Idő-tengeren;Isten türelme végtelen.... Tovább »

Vén didergő októberbenSzámadást készít az ember. Tova gördülnek az évek,Lassan öregszik az Élet. Idő grabanca loboncos…Melyik szál igazán fontos? Állunk az Istennel szemben.Vén didergő októberben…... Tovább »

Isten nem alkuszik soha,Nem téveszt meg a mosolya. Kicsinyes törvényt sosem szab,Rangon, protokollon nem kap. Nem számít se szín, se mérték,Csupán a valódi Érték. Isten nem alkuszik sohaNincs karrierje, vagyona. Földi búzát sose kaszál,A túlerő mellett nem áll. Nem les be a nászi ágyba,Nem rejt tilalmat a vágyba. Remeg a sátán potroha,Isten nem alkuszik soha.... Tovább »

Őszi tücsök ciripel,Amíg élünk, hinni kell. Isten belülről figyel,Míg élünk, szeretni kell. Amíg hiszünk, élni kell,Őszi tücsök ciripel.... Tovább »

Elfeledett Régmúlt zörögJelen ablakán,Fülhallgatót vesz elleneTüstént a profán. Hadd kattogjon a megszokottBárgyú gépzene,Ne kelljen az IgazsággalSzembesülnie. Múlt kincsei helyett csupánA “kortárs” salak,Gondolatok helyett meg csakSivár jelszavak. Elfeledett Régmúlt mélyénSzületett a Hit,Nálunk sokkal jobban tudjaJövőnk titkait. Hogyha egyszer jobb világot,Jövőt akarunk,Tudnunk kéne, honnan jöttünk,Hogy miért vagyunk. Embernek Isten kegyelme,Majomnak banán…Elfeledett Régmúlt zörögJelen ablakán.  ... Tovább »