Pete László Miklós versei

Decemberi éjszakában Isten áll idő-szobában.   Látja: magányos a világ, Hallgatja Ádvent dallamát.   Múló Szentség helyén zavar, Belepi a profán avar.   Végzet-lepte ködök alatt Aprócska Szabad Akarat   Pár csöppnyi lámpása virul. Fáradt szemmel nézi az Úr.   Könnyezik Isten magában; Decemberi éjszakában.... Tovább »

Isten jár az éjszakában, Örökkévaló magányban.   Látogat idő-kerteket, Kigyomlálgat végzeteket.   Univerzumok recsegnek, Ujjai között peregnek.   Sok évezred múlttá mállik, Míg a világ szentté válik.   Isten jár az éjszakában, Örökkévaló magányban.... Tovább »

Isten nem ül harckocsiba; A Történet nem paripa.   Hamis tükör a ráció; A “haladás” csak fikció.   Jövő széles Múltból ered. Propaganda?  Nem Bölcselet.   Profanizál minden hiba; Isten nem ül harckocsiba.... Tovább »

Világvégi Csendességben Isten ül magányos fényben.   Minden kérdés ott toporog, Sötétségben a válaszok.   Elnémul minden Eredő; Lábát lógázza az Idő…   A mélységben profán lárma, Magasságban Isten Álma.   Áldott Szabad Akaratok Tükrét nézik a Csillagok.   Minden Jövő sötétségben; Világvégi csendességben.... Tovább »

Isten az öreg hídverő; Nem érdekli a túlerő.   Isten hídja – roppant tömeg – Átível az Idő felett.   Örökkévalóság pihen Halhatatlan pilléreken.   Isten a létével tagad Rossz, öncélú hatalmakat.   Feszül a Teremtés íve, Tartja Kezdettől az Ige.   Hallgatag pontifex-tudat Alkotott öröklét-hidat.   Álmokon és ébrenléten Magasodik a Híd szépen.  … Tovább »

Istennek nincs médiája, A nézettséget nem várja.   Nincs változás az Ős-Oknál; Az Egy mindig több a soknál.   Minden egy alapra épül, Az igazság el nem évül.   Istennek nincs médiája; Nem pénzért nyílik a pálya.   Bárki bárhogyan hirdeti, A célt csak Isten ismeri.   Harsány, zörgő jelszavakat A múló Élet kikacag.  … Tovább »

Isten sose igazol át; Nappal váltja az éjszakát.   Bárgyú eszmék jönnek-mennek, Mű-kenyérre mű-zsírt kennek.   Világ-pénz csomagért béget; Bünteti a szegénységet.   Nem adunk Családot, Hazát; Isten sose igazol át.... Tovább »

Isten áll a csendes Őszben, Fonnyadó lombok alatt, Folyton változik a gonosz, A Jó állandó marad.   Felleges történelmeket Ide-oda fúj a szél, Perc-életű tévedésről Már a régmúlt sem beszél.   Parvenü mű-isteneket Múló anyag eltemet, Talány sűrű felhőzete Hallgat az Idő felett.   Isten áll a csendes Őszben –  Egyre szürkébb lesz az Ég;… Tovább »

Hosszú út vissza Istenhez;Rabruha a profán jelmez. Ateista képzelgésekÖnmaguktól Hitté érnek. Minden globál hókuszpókuszCsak circulus vitiosus. Hosszú út Istenhez vissza,Legyen a világunk tiszta. Ne “szabad kereskedelem”Műanyag bálványa legyen Magányosan fenn a Hegyen,Hanem Jövendő teremjen. Hosszú út Istenhez – haza…Nem profit a Lét támasza. A technológia “pörög”,De csak az igazság örök. A hivatal nem üdvözül;Isten magányos… Tovább »

A Nyár Isten hű szolgája,A kis Jövendőt dajkálja. Nyári percek sűrűn élnek;Nyáron megpihen a Lélek. Nyarak befőzött emlékeEnergiát ad a Télre. A Szabadság tartománya;A Nyár isten hű szolgája.... Tovább »