Pete László Miklós versei

  Isten az asztalunkhoz ül; Az ördög – intézményesül.   Sosem felelős a sereg; A Személy több,  mint a tömeg.   A sátán jogszabályt idéz, De Isten – a szemünkbe néz.   A Hit Örömmé csendesül; Isten az asztalunkhoz ül.  ... Tovább »

  Hatvan felé – Styxen innen; Soha semmi nem volt ingyen.   Tövises az Élet szára; Mindenek megvolt az ára.   Veszteségre sose néztem, Mindig  Szerettem és Éltem.   Irigyeim – hogyha vannak – Megbocsáthatnak maguknak…   Hatvan felé – Stxen innen; A világ sohasem stimmel.   Most éppen nyugat csócsálgat Elmebeteg doktrínákat.   Céljaihoz… Tovább »

  Időn túli csendes ulti; A Játék sosem pusztul ki.   Isten ingujja felgyűrve, Lapjába van elmerülve.   Száll az Idő – Jövőt vésve; Hallatszik hullámverése.   Időn túli csendes ulti; Egyet sem ér, ami multi.   Egyik partner a lenézett, Állandóan vesztes végzet,   A Idő a sziklát veri, A fátumot kiröhögi.   Időn… Tovább »

  Istennek nincs hivatala, Lobbikat nem szervez soha.   Nem érdekli statisztika, Sem életszínvonal-vita.   Minden Igazat megáldott, Ingyen kínál boldogságot.   Istennek nincs hivatala; Nem gyűjt szavazatot soha.   Nem a fogyasztás mértéke, Hanem a szent belső Béke.   Sem a béka, sem a gólya Nem a távlatok hozója,   Hanem a Szabad Akarat,… Tovább »

  Isten és a Tradíció Szívességet sose tesz, Semmire fel nem hatalmaz, De mindenre kötelez.   Akit nem köt – tévelyeghet, Rabolhat, mint a tatár, De akit köt, Tudnia kell, Hol húzódik a határ.   Globális propagandától Reszkethet a levegő, Isten áldása nem ott van, Ahol bőg a túlerő.   Isten és a Tradíció Szívességet… Tovább »

  Isten nem gyűjt szavazatot. Amit adhatott, már adott,   És ezután is megadja, Ha lesz, aki elfogadja.   Egy az útja Lentnek, Fentnek; Senki sem születik szentnek.   Isten nem hoz szankciókat, Nem indít hadihajókat.   Sosem küld ránk katonákat, Sem fegyveres prófétákat.   Túlerővel nem fenyeget, Légicsapást sem emleget.   Tartsunk a Jövőnek… Tovább »

  Csendes borongós Tavaszon Szárad a sár az udvaron.   Nyújtózkodnak elmúlt évek, Csipog, csicsereg az Élet.   Zsibbad a Kikelet karja, A hegyeket köd takarja.   Csendes borongós Tavaszon Isten ül egy korhadt padon.   Kint a halál – vén ószeres – Dogmáira vevőt keres.   Hétköznapi boldogságok Melengetik a világot.   Didereg a… Tovább »

  Idő-parti pillanatok; Perc csillámlik, Óra csorog.   Minden kanyar külön világ; Mind azt hiszi, hogy van tovább,   De a folyam sziklába mar, S már hasad az újabb kanyar.   Idő-parti pillanatok; A friss múlt hiába zokog.   Idő-örökotthonokat Legfeljebb régész tapogat.   Lombjukat vesztett erkölcsök Ágait gyűjti a hörcsög.   Idő-parti pillanatok; A… Tovább »

  Uram, Az  Örök, Szent Fájdalom Napja van. Profán lármában sír A tiszta Hang, Ma nem szól a harang, Talmi özönben fuldoklik A Lélek… Segíts, Hogy megmaradjunk Mégis Kereszténynek.  ... Tovább »

  Istennek nincs titulusa, Kitüntetést sem hord soha.   Piár-pezsgőt nem osztogat, Díjat soha el nem fogad.   Nem vitázik a pénztárnál, Nyereséget sose számlál.   Sosem volt áru a Csoda; Istennek nincs titulusa.  ... Tovább »