Pete László Miklós versei

Az óév sárban fuldokol; Jövő születik valahol.   Tolakodó Covid-sereg Ömbölyög a világ felett.   Kijárási tilalomba Durrog egy-két házi bomba…   Az óév sárban fuldokol; A világ nagy, poshadt akol…   Sáros, esős, pocsék idő, Nagy tócsányi múlt-temető…   Izzadnak az égi falak, Fatörzsekig csap a latyak.   Az óév sárban fuldokol; És kiút… Tovább »

Időfolyam – hegyszorosban; Közöny-sziklákon víz csobban.   Égbenyúló hegyvonulat, Vége távol ködben marad,   Komoran húzódik messze, Idő vize forr közötte.   Időfolyam – hegyszorosban; Száz nehéz pillanat csobban…   Mindenre hó vagy sár tapad, A kiutak nem látszanak.   Az Idő vize gomolyog, Egymást érik a zátonyok.   Időfolyam – hegyszorosban; A feszültség szinte… Tovább »

Kint vihar, belül Békesség; Csalafinta téli esték…   Alattomos téli szelek Tavasz-freskókat festenek.   Petyhüdt tél nem talál rendet, A feszültség földet renget.   Rosszat akarni ne tessék; Kint vihar Belül Békesség.... Tovább »

Az Idő sivatagában Kis expedíció szárnyal.   Lét-párnás Élet-csónakok Járják az örök homokot.   Anyag-sziklák felett szállva Szétterjed a Lélek-pára.   Az Idő sivatagában Mindig téllel kevert nyár van.   A hidegre közöny felel, A homok végzetet lehel.   Szél jár múltak romjaira; Minden csupa entrópia.   Az Idő sivatagában Pezsdül a Teremtés – lágyan…. Tovább »

Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás…   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon régen…   Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Talán tanyákon rejtőzve Rejtőzködött nyelvünk őse,  … Tovább »

Decemberi éjszakában Isten áll idő-szobában.   Látja: magányos a világ, Hallgatja Ádvent dallamát.   Múló Szentség helyén zavar, Belepi a profán avar.   Végzet-lepte ködök alatt Aprócska Szabad Akarat   Pár csöppnyi lámpása virul. Fáradt szemmel nézi az Úr.   Könnyezik Isten magában; Decemberi éjszakában.... Tovább »

Idő Apó vén kutyája Az évezredeket járja.   Pénz, hatalom meg nem hatja, A zsarnokságot ugatja.   Idők ösvényeit rója, Ő az Utak Megnyitója.   Idő Apó vén kutyája Nincs időotthonba zárva.   Legyen jelen, múlt, vagy jövő, Ott van, ahol száll az idő.   Kanyargós időutakon Szimatolva továbboson.   Idő Apó vén kutyája Korok… Tovább »

Idő-parti fűzfák alatt Jólesik a jövő-falat.   Hamubasült akaratok Jól átsütött teste ropog.   Fényesített remény-tálak A siker-desszertre várnak…   Idő-parti fűzfák alatt Csak a holtak fognak halat.   A holtág nem sokat ígér, Múltba menekült a sügér.   Ha a Jövőt párka fonja, Üres lesz Benedek trónja…   Idő-parti fűzfák alatt Tanácstalan emlék-csapat.  … Tovább »

A holt idő temetője Nincs keresztekkel jelölve.   Nemcsak múlt van azon helyen, A sírok közt több a jelen….   Minden fölösleges salak; Zsarnokságok ott nyugszanak.   Profán hübrisz hitvány őre A holt idő temetője.... Tovább »

Világvégi Csendességben Isten ül magányos fényben.   Minden kérdés ott toporog, Sötétségben a válaszok.   Elnémul minden Eredő; Lábát lógázza az Idő…   A mélységben profán lárma, Magasságban Isten Álma.   Áldott Szabad Akaratok Tükrét nézik a Csillagok.   Minden Jövő sötétségben; Világvégi csendességben.... Tovább »