Pete László Miklós versei

  Az Idő bozótos partján Jövő sétál A Múlt karján.   Elhalványulnak az évek, Tócsákba gyűlik az érdek.   Szél süvít a bozóton át; Matéria tagad Csodát.   Ahol elég tágas a rés, Vicsorog az elrendelés.   Madár röppen néma Égre; Fénylik az Isten Igéje.   Az Akarat büszke portyán, Az Idő bozótos partján.  ... Tovább »

  Sors-barázdát billegetünk, Szerencsetojást keltetünk, Élünk csendesen. Körülöttünk hömpölyög a  Vén Történelem.   Jövő-palántát nevelünk, Élünk, Alkotunk,  Szeretünk, Az Idő halad, Lelkünk mélyén hullámzik a Szabad Akarat.   Profán hétköznap csikorog, Rossz végzetek gyomra korog, Száll az Út pora… Szalad velünk a rozoga, Vén História.   Sors-barázda-billegető, Szerencsetojás-keltető Posványos Jelen; Felelős vagy, hogy milyen lesz… Tovább »

  Guggenheim-időmúzeum Bugyrainak peremén Újra huzakodni kezdett A Közösség, S az Egyén.   Osztályharcos illúziók Eltűntén eb sem kapar, Máris itt az újabb tévút: Még egy hamis balkanyar.   Profán emberi bölcsesség Doktrínák után kutat, Nem akarja megtalálni Még az egyenes utat.   Guggenheim-időmúzeum Körbe-körbe tántorog, Modern mezben térnek vissza Az ősrégi ciklusok.   Ha… Tovább »

  Idő-parti pillanatok; Perc csillámlik, Óra csorog.   Minden kanyar külön világ; Mind azt hiszi, hogy van tovább,   De a folyam sziklába mar, S már hasad az újabb kanyar.   Idő-parti pillanatok; A friss múlt hiába zokog.   Idő-örökotthonokat Legfeljebb régész tapogat.   Lombjukat vesztett erkölcsök Ágait gyűjti a hörcsög.   Idő-parti pillanatok; A… Tovább »

  Idő útján vén tűzkerék; Csodálkozik rajta az Ég.   Nem fújják szelek, lavinák, Mégis gördül egyre tovább.   Az Idő akár mit regél, Mégis tudja, hogy célba ér.   Még előre! Még nem elég! Idő útján vén tűzkerék…  ... Tovább »

  Festői hópehely-sereg Jéghideg rohama pereg.   Recseg a tehertől az ág, Bekéredzkednek a kutyák.   Hull a hó fagyott latyakra, Tán sohasem hagyja abba…   Idő mélységei felett A nincs-re Tél a felelet…   Jövő Reménység csepereg… Festői hópehely-sereg…... Tovább »

  Vízöntő nem csügged soha; Ha más nem lesz, jön majd Csoda.   Csobban a víz jobbra, balra, Jövő kezét a Múlt tartja.   Gomolygó spirális örvény; Nem enyésző örök törvény…   Kinek híre, Kinek pora… Vízöntő nem csügged soha.... Tovább »

  Mítosz-hazánk partjainál Az Idő emlékműve áll.   A kikötő sose fogad Közönséges kalózokat.   Ott nincs bank, se aranyalma, Ott anyagnak nincs hatalma.   Öröklétek emléke vár Mítosz-hazánk partjainál.... Tovább »

  Isten ül az Idő partján; Remény jobbján, Gond a balján.   Profán gének, szellem-mémek Néhanapján átkelnének,   De az Időn nincsen gázló, Csak új, Meg újabb fiaskó…   Isten ül az Idő partján… Ami komor, sose pajzán.   Amiben még él az Élet, Végzet-vízbe sose téved.   Ami kicsit sem zavaros, Nem élő –… Tovább »

  Eső hull a tegnapokra, Fázik az emlékek bokra.   Híg, locspocsos, lanyha télben Emlék örvénylik a szélben.   Rossz, álruhás tél támogat Nosztalgia-magányokat   Eső hull a tegnapokra; A Múlt: Pillanatok csokra.   A Boldogság Pillanatok Villámfényeiben dobog.   A Lét: tűnő dimenzió, Múlt, Jelen, Jövő –  Fikció.   Fogjuk a Jövőt marokra; Eső… Tovább »