Pete László Miklós versei

  A néhai Zórád Ernő – Tán az utolsó bohém – Fiatal borzalmak között Mindig, Mindig Koravén.   Valamikor még a régi Felvidéken Született, Mire felnőtt, Szülőföldje Mindenestül Odalett.   Elvált szülők, Pusztuló kor, Felhők a világ egén, Ifjú volt, Pedig a világ, Amelyben élt, Koravén…   A néhai Zórád Ernő Budapesten, Ideát – Egy… Tovább »

    A gonoszság nevetséges, És mindenhol, mindig – véges.   Ma – világmédia-hűhó; Holnapután – tavalyi hó.   Ma rettegi a nagyapa, S nem hiszi majd az unoka…   Ha lelkünket is döngeti; Engedmény nem dukál neki.   Lehet király, Pap, vagy béres… Minden gonosz – nevetséges.  ... Tovább »

  Csodaszarvas földön-égen, Visszapillant, ahogy régen.   Minden jó döntés feloldoz; Legyünk hűek önmagunkhoz.   Akkor is, ha örök jussát  Követeli a gyávaság.   Homályosak a Kezdetek; Szürke égből könny csepereg.   Itt, a Kárpát-medencében Keletkeztünk –  Nagyon régen…   Csodaszarvas földön-égen, A Múlt sötét erdejében.   A Bátorság Reményt hordoz Legyünk hűek önmagunkhoz.  … Tovább »

  Isten nem gyűjt szavazatot. Amit adhatott, már adott,   És ezután is megadja, Ha lesz, aki elfogadja.   Egy az útja Lentnek, Fentnek; Senki sem születik szentnek.   Isten nem hoz szankciókat, Nem indít hadihajókat.   Sosem küld ránk katonákat, Sem fegyveres prófétákat.   Túlerővel nem fenyeget, Légicsapást sem emleget.   Tartsunk a Jövőnek… Tovább »

  A Hit az Élet alapja. Az Ember Istentől kapja, De maga szab neki formát, Viszi a Lét ormain át.   Reggel érdemes felkelnem, Érdemes levegőt vennem, Mindig, mindig Tovább Mennem… Minden percben ott van velem, Akkor is, hogyha nem érzem, Ha nem értem.   Maga a Rész, Meg az  Egész, Minden percben szemembe néz,… Tovább »

  Hektór sosem kér kegyelmet; Érdemet ostoba kerget.   A média – úgyis tudja – Akhilleusz pártját fogja.   Kanonizált minden őse, Ő a kánon örök hőse.   Hektór sosem kér kegyelmet; Alkut, behódolást elvet.   Éjjel és nappal fegyverben, Mindig túlerővel szemben…   Ritkán tette le a kardot, Teljes tíz évig kitartott.   Hektór… Tovább »

  Hajdani Szent Márciusunk Meghitt, magyar fénye… Minden születő Tavaszban Újul az Emléke.   Hajdani Szent Márciusunk Lényegünket rejti, Amíg magyar él a Földön, Soha nem felejti.   Hajdani Szent Márciusunk Kikelettel éled, Bennünk is felpezsdül tőle A vér – meg az Élet.   Hajdani Szent Márciusunk, Fényes lelki másunk; Benne rejlik összetartó, Szent identitásunk…. Tovább »

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt – a sablon-sorban.   Őstörténetünk… Valami Nem passzol… Jól érezte László Gyula Professzor…   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került… Vékony volt, De hetekig le se tettem; “Hunor és Magyar nyomába” eredtem…   Nem képzelte, hogy az olvasó mafla, Nem volt benne akadémikus blabla, Csak… Tovább »

  Hektór szelleme, ha lobog, A túlerő ma is vacog.   Pénzes műanyag istenek Hada szipogva nyekereg.   Repedés mászik a falon; Halandó minden hatalom.   A csöndes Mélység háborog… Hektór szelleme, ha lobog…  ... Tovább »

  Atlantisz dacos emléke Nem áll az utunkból félre.   Nem áld meg, De nem is átkoz; Nem lett hűtlen önmagához.   Boríthatja a Múlt doha, Nem fogja feladni soha.   Nem lágyul időre, hőre, Ő marad a Jövő őre.   Igazságot akar végre Atlantisz dacos emléke.... Tovább »