Pete László Miklós versei

Félig osztrák,Félig japán,Magasan az uborkafán,Pénzben gazdag,Álmokban – szegény;Tőle maradt ránk egy vaskosNemzetellenes,BozontosDogmagyűjtemény… Herr Coudenhove-KalergiA nemzetállamokat nem helyesli,Ahogy ősei sem;Mert számukra abból csakRossz terem. LobkowitzokKaunitzokRossz szelleme benne dohog,Caraffák ésMetternichekDühe könyveiben liheg… Volt egyszer régen egyAusztria,Buta totyakos császárok hona,KormányoztaSok kozmopolitaBürokrata. A trónon korlátolt kísértetek,Fittyedt ajkak,Néhány elmebeteg,Körülöttük több kilométer szélesBürokratasereg.A császárnak naponta hat mise,Azon kívül nincs gondjaSemmire… Herr… Tovább »

Don-kanyarban, Don-kanyarban, Reménytelen messzeségben, Messze, sivár idegenben, Farkasordító hidegben Étlen-szomjan, Fagyott kézzel Didereg, Egy magára hagyott magyar sereg…   Semmi váltás, Utánpótlás, Nincs szállító kapacitás, Még levél se jön… Csak a muszka mozgolódik Túl a Donon, Lövészárkon, A sötét ködön…   Don-kanyarban, Don-kanyarban, Sívó pusztaság… Kétszázezer szegény magyar Számára Ennyire szűkült Akkor… A világ….  … Tovább »

Ezerszáz év árnya,Fénye;Már mindet érteni kéne… Ami volt régen árulás,Az ma profán fontoskodás. Ami szépet a Múlt mutat,Az ma nemzeti öntudat. Ezerszáz év minden árnyaNincs Múlt börtönébe zárva. Ezerszáz év minden fényeTalán a Jövő reménye… Már mindet érteni kéne,Ezerszáz év árnya,Fénye.... Tovább »

Féloldalas történelemMankói zörögnek,Jövőbe vetett ReményekMúltért könyörögnek. Ideje már Jövőt gyűjtveValóságban élni,Kanonizált ál-múltakatIgazra cserélni.... Tovább »

Októberi csendes eső,Ázik a vén gránit lépcső. Ködben az Idő eleje,Susog mítoszok erdeje. Nem látunk,Csak látni vélünk…Nem biztos, hogy egyszer élünk. Októberi csendes eső;Rozsdás lesz a vén acélcső… Vénülnek a meghitt gondok,Meg a profán nézőpontok. Múló, szürke anyag-dogmákHullái közt enyészet rág. Októberi csendes eső;Vénülni kezd a Múlt-tető. Ha a Hagyomány megreped,Ágyból nézhetjük az eget… Ha… Tovább »

Hétköznapi bosszúságokRögös ösvényein járok. Búsan nyekereg a szitár;A baj néha hordában jár. Hétköznap-fogaskerekekKözt sercegő homok pereg. Türelmemet verik csapra;De elfelejtem – holnapra.... Tovább »

  Magyar nép messzi MúltjárólOszladozni kezd a fátyol. Sértődött akadémiákMellett elhalad a világ. Önfeladó elméletekFelett az enyészet lebeg. Magyar nép messzi MúltjárólSok jel beszél – szinte bárhol. Süket, vak dogmák nem hagyják,Hogy beszélhessenek hozzánk. Állunk Múltból maradt kincsen,S azt keressük – ami nincsen. Magyar nép messzi MúltjárólSzakad a műszálas fátyol. “Tudományunk” köti magát,S lenulláz minden… Tovább »

Élet-végen…Világ-végen…Rommá lőtt falak tövében… Az öreg Nap gyásszal éget;Minden Pillanat egy Élet… Magyar Hazánk,Magyar Hazánk…Száll az utolsó Miatyánk… Élet végén,Világ végén,A Múlt szétlőtt meredélyén… Három pokoli napon átVédtük a király végházát. Torony zuhan,Kőfal reped…Szenteltessék meg a Neved… Élet végén,Világ végén…Száznegyven katona élén… Rohan, akár a kárhozatFelénk az oszmán áradat… JanicsárCsizmája kopog…Legyen meg az akaratod… Élet… Tovább »

Ruháját és rohamátCsodálta a fél világ…Hogyha megjelent egy század,Tábornokok,KisasszonyokAzt dörmögték,Sikoltozták:“Hej, micsoda katonák!” Elpirul a kósza nyár,Megremeg három határ,Sok festőt megihletett, haRohamra mentA huszár. A világ csodája lett,De senkit sem érdekelt,Hogy miből lett…Hogy honnan érkezett… Hogy miféle tragédiák szülötteA huszár… Megszűnt a Múlt,Eltűnt a fenn,S a lenn,S karddal a kézben kényszerültVédeni magátA Jelen… Szétesett akkorA magyar… Tovább »

Mint bolond ember szörnyű vízesésbe, Ugrottunk mélybe, Mélyek mélyébe, Nem is egyszer… Kétszer… Kerge, részeg parti, Szedett-vedett talon… Két világháború A német oldalon… Kétszer tűntünk el odalent… Kétszer adtunk Jövőt, Jelent… Mint bolond a vízesésbe, Zuhantunk a vérfürdőbe Halál-ékül, Golyó-fékül, Minden értelmes cél nélkül… Mindent elvesztettünk Végül… Kráterek Fetrengenek Virágos rét helyén, Részeg a győztes… Tovább »