Pete László Miklós versei

(A holt Hektór szózata az élő Akhilleuszhoz)   Követni fogsz hamarosan A halálba, mürmidón, Holtan heversz nemsokára Trója alatt valahol.   Gyalázhatod a tetemem, Te dühöngő ostoba, Isten-támogatás nélkül, Le nem győzhetnél soha!   Nem mindegy, hogy köpenyen, vagy Becsületen lesz redő, Hullagyalázó vagy te is, Mint az összes túlerő.   Istennő, pénz, meg túlerő… Tovább »

Isten nem ül harckocsiba; A Történet nem paripa.   Hamis tükör a ráció; A “haladás” csak fikció.   Jövő széles Múltból ered. Propaganda?  Nem Bölcselet.   Profanizál minden hiba; Isten nem ül harckocsiba.... Tovább »

Alulmotorizált ének Szól a Jónak, Szól a Szépnek.   Darabokra szakadásban Hirdeti: csak egy világ van.   Szubkultúra-morzsatömeg Nem is nagyon értheti meg…   Alulmotorizált ének; Nem a köznek – csak a népnek…   Korlátozzák az Életet A rossz profán szemléletek…   A Lét kommersz felé szalad, Szerelemből csak szex marad.   Alulmotorizált ének; Igaz… Tovább »

Egy politikus, aki írni tud… Fehér holló… Szárnyal a humora, S a látszólagos könnyedség dacára Nincs egyetlen felesleges sora.   Célja, Ideálja, Bűnbakja, Mentora: Britannia…   Brit érzelem lépdel Brit grádicson, Brit könnyelműség  Brit sarkon oson, A fantázia brit kertben kereng, Mennyire más világ, mint a mienk…   Winston Churchill… Brit derű, Brit ború… “Yes,… Tovább »

Mindenki a saját életének a királya… Palotáját, Birodalmát Naponta bejárja.   A birodalom központja Kedves, puha fészek; Ágálhatnak távolról A mindennapi vészek.   Védelméhez nincs szükség Seregre, Szavazatra –  Csupán szilárd Lélekre, Meg Szabad Akaratra.   Felnőtt ember életében Nincs helye panasznak, Aki nem király, Örökre Megmarad – kamasznak.   A megalkuvó  A végzet Tévútjait… Tovább »

  A néhai Angyal Márton, Sarkadi parancsnok, Akkor élt, amikor égre Tolultak a gondok.   Erdélyhez tartozott akkor Sarkad kicsi vára, Gyula török kézen lévő Erődjét vigyázta.   Tizenöt éves háború Zajlott akkor éppen, Szembeszállt Erdély akkor a Törökkel merészen.   A néhai Angyal Márton, Sarkad katonája; Hosszú béke után ő is A háborút várta…. Tovább »

Zsong az őszi etűd húrja,Kezdődnek az órák újra. Napsugaras őszi naponMagam tanításra adom. Őszelő morcos nyergébenRégi életemet élem. Szép és nehéz hétköznapokZuhataga újra csorog. Őszi Nap Nyár módra éget;Isten áldása az Élet.  ... Tovább »

  Nándorfehérvár egykoronÁllt a hősihalál-soron. Maroknyi keresztény óvta,A barbárság ostromolta. Hazakergettük a halált,Az oszmán áradat megállt. Nándorfehérvár egykoronŐrt állott a határokon. Az egykori szerb fővárosOszmánokkal volt határos, Mint Magyarország végvára,Vaskapuját tűzzel zárta. Nándorfehérvár egykoronGyőzött gonosz hatalmakon. Az erőszak kopogtatott,De hatalmas pofont kapott. Vérben fürdött az Akarat,És a Lelkünk – mienk maradt. Nándorfehérvár egykoronErőt vett a… Tovább »

Mi most a Hazaszeretet?Egyedül csak emlékezet? A közelmúlt hagyománya,Aminek már nincs hatálya? Korhadó, halott szalmaszál,S a haladás útjában áll? Nem hiszem.Éltető erő;Piacelvnek – nem érthető. Mi most a Hazaszeretet?Talán régészeti lelet? Nacionalista manír,Amit a jövő felülír? Repedezett, rossz mérföldkő,Amit elkoptat az idő? Nem az.Mindig újra éled;Túléli a “modernséget”. Mi most a Hazaszeretet? Híd Múltból a… Tovább »

Identitás, identitás…Csak zászló?Vagy valami más? Saját hagyományt tisztelünk,Más népektől különbözünk. A Magyarsághoz tartozunk,Emberek általa vagyunk. Identitás, identitás…Lokalitás?Globalitás? Egymás nélkül horpadt fedő;Levegőben lóg mindkettő. Család,Nemzet,Emberiség;Csak együtt lehet teljesség. Identitás, identitás…Lehet csupán lokalitás? Saját kunyhójába zárvaMinden nemzet nagyon árva. Nemzetek Szent KözösségeKell, vagy valami afféle. Identitás, identitás…Lehet csupán globalitás? Annak se célja se haszna,Nem lennénk, csak –… Tovább »