Pete László Miklós versei

  A néhai Zórád Ernő – Tán az utolsó bohém – Fiatal borzalmak között Mindig, Mindig Koravén.   Valamikor még a régi Felvidéken Született, Mire felnőtt, Szülőföldje Mindenestül Odalett.   Elvált szülők, Pusztuló kor, Felhők a világ egén, Ifjú volt, Pedig a világ, Amelyben élt, Koravén…   A néhai Zórád Ernő Budapesten, Ideát – Egy… Tovább »

  A Történelem Szélbe Hamvakat szór Élt valaha A trójai Hektór…   Rettegte őt egykor a túlerő, Sírját őrzi A végtelen Idő.   Férj volt és Apa. Gyakran félt, De nem hátrált meg soha. Hurkot vetett rá A Történelem, A vén lókötő, És elfogyott útjából – a Jövő.   Férj volt és Apa, Nézte, amint… Tovább »

  A Teremtő Képzelet Isten adománya, Megszámlálhatatlan Álom Alkotóját várja.   Boldog, aki él vele, Álom-milliárdos, Lelki gazdag, Ezer égi Öröklétben szálldos,   Ahol nem élnek vele, Nem is futja másra, Izzadságos közhelyekre, Rossz önvallomásra.   A Teremtő Képzelet Nem öncélú bőség, Általa nem kisebb, Nagyobb lesz A Felelősség.   Téglát akkor szolgáltat Jövő-épülethez, Ha… Tovább »

  Isten és a Tradíció Szívességet sose tesz, Semmire fel nem hatalmaz, De mindenre kötelez.   Akit nem köt – tévelyeghet, Rabolhat, mint a tatár, De akit köt, Tudnia kell, Hol húzódik a határ.   Globális propagandától Reszkethet a levegő, Isten áldása nem ott van, Ahol bőg a túlerő.   Isten és a Tradíció Szívességet… Tovább »

  Csodaszarvas földön-égen, Visszapillant, ahogy régen.   Minden jó döntés feloldoz; Legyünk hűek önmagunkhoz.   Akkor is, ha örök jussát  Követeli a gyávaság.   Homályosak a Kezdetek; Szürke égből könny csepereg.   Itt, a Kárpát-medencében Keletkeztünk –  Nagyon régen…   Csodaszarvas földön-égen, A Múlt sötét erdejében.   A Bátorság Reményt hordoz Legyünk hűek önmagunkhoz.  … Tovább »

  Világvégi vadkan-bérlet; Az elhamvadt tűz nem éget.   Gonosz profán létet remél, Örökké csak a Mítosz él.   Bátor ember mindig láthat Égi csillagkoronákat.   Cél csak a Távlatban éled; Világvégi vadkan-bérlet.... Tovább »

  Hektór sosem kér kegyelmet; Érdemet ostoba kerget.   A média – úgyis tudja – Akhilleusz pártját fogja.   Kanonizált minden őse, Ő a kánon örök hőse.   Hektór sosem kér kegyelmet; Alkut, behódolást elvet.   Éjjel és nappal fegyverben, Mindig túlerővel szemben…   Ritkán tette le a kardot, Teljes tíz évig kitartott.   Hektór… Tovább »

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt – a sablon-sorban.   Őstörténetünk… Valami Nem passzol… Jól érezte László Gyula Professzor…   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került… Vékony volt, De hetekig le se tettem; “Hunor és Magyar nyomába” eredtem…   Nem képzelte, hogy az olvasó mafla, Nem volt benne akadémikus blabla, Csak… Tovább »

  Hektór szelleme, ha lobog, A túlerő ma is vacog.   Pénzes műanyag istenek Hada szipogva nyekereg.   Repedés mászik a falon; Halandó minden hatalom.   A csöndes Mélység háborog… Hektór szelleme, ha lobog…  ... Tovább »

  Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt értékskálára, Lappangó propagandára,   Brancsra, Pancsra, Háncsra, Gáncsra; Sok literátus bogáncsra.   Fittyet hányok státuszokra, Hivalkodó gesztusokra,   Lila értékítéletre, Fizetett csatlósseregre.  … Tovább »