Pete László Miklós versei

  Trianoni határ-féreg; Profán hitben nincsen lélek.   Clemenceau, szegény vén szamár, A pokolban bánhatja már.   Hogyha akkor tudta volna,  Hogy Vichy lesz a jutalma,   Utána meg iszlám-özön; Szégyenében le is köszön.   Trianoni határ-féreg; Ostoba lila remények…   Valahol Lloyd-George is sejti, Még a botját is elejti…   Megbánta már a vén… Tovább »

  A Történelem Szélbe Hamvakat szór Élt valaha A trójai Hektór…   Rettegte őt egykor a túlerő, Sírját őrzi A végtelen Idő.   Férj volt és Apa. Gyakran félt, De nem hátrált meg soha. Hurkot vetett rá A Történelem, A vén lókötő, És elfogyott útjából – a Jövő.   Férj volt és Apa, Nézte, amint… Tovább »

  A Teremtő Képzelet Isten adománya, Megszámlálhatatlan Álom Alkotóját várja.   Boldog, aki él vele, Álom-milliárdos, Lelki gazdag, Ezer égi Öröklétben szálldos,   Ahol nem élnek vele, Nem is futja másra, Izzadságos közhelyekre, Rossz önvallomásra.   A Teremtő Képzelet Nem öncélú bőség, Általa nem kisebb, Nagyobb lesz A Felelősség.   Téglát akkor szolgáltat Jövő-épülethez, Ha… Tovább »

  Költészet égi országa; Van földje, De nincs határa.   Nincs kormánya, Nincs adója; Király az összes lakója.   Sok szuverén birodalom Túl Téren, Időn, Álmokon.   Költészet égi országa; Nem az hadnak sokasága…   Nem léteznek kis Nemzetek, Nincsenek kis Költészetek.   Líra minden Otthonban él, Isten minden nyelven beszél.   Lélek belső, szent… Tovább »

  Isten és a Tradíció Szívességet sose tesz, Semmire fel nem hatalmaz, De mindenre kötelez.   Akit nem köt – tévelyeghet, Rabolhat, mint a tatár, De akit köt, Tudnia kell, Hol húzódik a határ.   Globális propagandától Reszkethet a levegő, Isten áldása nem ott van, Ahol bőg a túlerő.   Isten és a Tradíció Szívességet… Tovább »

  Csodaszarvas földön-égen, Visszapillant, ahogy régen.   Minden jó döntés feloldoz; Legyünk hűek önmagunkhoz.   Akkor is, ha örök jussát  Követeli a gyávaság.   Homályosak a Kezdetek; Szürke égből könny csepereg.   Itt, a Kárpát-medencében Keletkeztünk –  Nagyon régen…   Csodaszarvas földön-égen, A Múlt sötét erdejében.   A Bátorság Reményt hordoz Legyünk hűek önmagunkhoz.  … Tovább »

  Világvégi vadkan-bérlet; Az elhamvadt tűz nem éget.   Gonosz profán létet remél, Örökké csak a Mítosz él.   Bátor ember mindig láthat Égi csillagkoronákat.   Cél csak a Távlatban éled; Világvégi vadkan-bérlet.... Tovább »

  A Költészet neve napján Hívószó kutat rím után.   Sorok állnak a strófába, Szívdobogás ritmusára.   Kikelet ritmusra éled, A Ritmus maga az Élet.   A Költészet neve napján Megbokrosodik a profán.   Holt verseket ünnepelnek, Élő versek dalra kelnek.   Profán ünnepi protokoll A Lélek nyomában lohol.   A Költészet neve napján Mű-vers… Tovább »

  Uram, Az  Örök, Szent Fájdalom Napja van. Profán lármában sír A tiszta Hang, Ma nem szól a harang, Talmi özönben fuldoklik A Lélek… Segíts, Hogy megmaradjunk Mégis Kereszténynek.  ... Tovább »

  Csillagtalan sötét égen Kóvályog a végzet, Tervéhez mindig hiányzik Néhány apró részlet.   Az elrendelt entrópia Nem a világ célja, És a Tudat sem volt soha Az anyag hajléka.   Minden teleológia Végül mindig téved, Ilyen módon nem tárja fel Titkait az Élet.   Csillagtalan sötét égen Hitvány erő éled, Tagadásban csak ostoba Politika… Tovább »