Pete László Miklós versei

A túlsó part sziklái köztSötét angyal múltat füröszt. Ős dilemmák elpihennek,Entrópiák jövőt csennek. Visszatérvén a nagy ölbe,Idő sem jár körbe-körbe. A túlsó part iszapjábaNyomot írt a holtak lába. Fáradt, öreg szél simogatBomló emlék-kupacokat. Kísértetek létért sírnak,Fekete virágok nyílnak. Túlsó part feketesége;Onnan nem látni az égre…... Tovább »

A Tél jeges országútjánStoppol a halál,Tüstént más dimenzióbaLép, aki megáll. A vén Idő közönyösenNéz, emlékezik,Mivel számára a halálNem is létezik. Csüggedten készít a halálGyászos mérleget:Isten helyett nem teremthetPusztán géneket. A Tél jeges országútjánPislog a halál,Mert a materializmusCsupa maszkabál.... Tovább »

Meddig?Mivégre, Istenem?Milyen terved van még velem? Megvívni ezer rossz tusátVan már agresszív ifjúság… Oltárt megóvni melegenVannak még vének elegen… Meddig?Mivégre, Istenem?Mihez kezdhetnél még velem? Vénhez alkalmazkodtam én,Most meg siheder lép elém… Régi doktrína – tompa kő,Helyébe másik dogma nő… Meddig?Mivégre, Istenem?Milyen munkát szánsz még nekem? Másnak java,Nekem pora,Megalkuvás nem lesz soha. Se matéria,Se csakra;Sose vágytam… Tovább »

Októberi színkavalkád;A Boldogság igaz barát. Lehull a sárgult falevél,Az ősz mindig Télről regél. Aggasztó szimbólumsereg;Minden szinten tél közeleg… Októberi színkavalkád;Szürke égen felhő-kabát. Távoli szürke hegysorokMögött túlerő vigyorog… Ki-ki él, míg élni hagyják…Októberi színkavalkád…... Tovább »

Őszi halál keresztútjánDepresszió üldögél,Vén anyóka álarcábanSorscsapásokról mesél. Ha a vándor útja közbenEgyszer elébe ülne,Mindörökre ott maradna,Zárulna a kelepce. Széles hitehagyás közöttVékonyka ösvény a Hit,A valóság pesszimistaFelfogása elvakít. Őszi halál keresztútjánKeserű a levegő,Hallgat a Múlt, ég a Jelen,Sírva jajgat a Jövő. Végzet profán világábanNéma tótágas a rend,Nagy ostobaság elhinni,Hogy a holt anyag – teremt… Őszi halál… Tovább »

Mohamed szultán egykoronBőszen nekivágott,Félholdja alá csődítettRoppant sokaságot. Konstantinápolyt bevette,Uccu neki máris!Legyen hát most már az övéNándorfehérvár is! Ötödik László királyunkIrháját elhordta,Kibicelt is vele szinteEgész Európa. Nem mozdult értünk királyokGyőzhetetlen karja…Védje magát Magyarország,Ahogyan akarja. Nem hivatalos segítségJött, hanem magányos:Mezítláb érkezett. Nem más,Mint Kapisztrán János. Lovag volt, aztán barát lett;Egyház katonája –Lelkesen és tiszta szívvelJött Magyarországra.  … Tovább »

Félig osztrák,Félig japán,Magasan az uborkafán,Pénzben gazdag,Álmokban – szegény;Tőle maradt ránk egy vaskosNemzetellenes,BozontosDogmagyűjtemény… Herr Coudenhove-KalergiA nemzetállamokat nem helyesli,Ahogy ősei sem;Mert számukra abból csakRossz terem. LobkowitzokKaunitzokRossz szelleme benne dohog,Caraffák ésMetternichekDühe könyveiben liheg… Volt egyszer régen egyAusztria,Buta totyakos császárok hona,KormányoztaSok kozmopolitaBürokrata. A trónon korlátolt kísértetek,Fittyedt ajkak,Néhány elmebeteg,Körülöttük több kilométer szélesBürokratasereg.A császárnak naponta hat mise,Azon kívül nincs gondjaSemmire… Herr… Tovább »

Styx vizének Lét-oldalánAcsarkodik rám a profán. Nyugtalan, globális korbanSzaladnak az évek – sorban. Csillognak isteni minták;Kígyóznak az Élet-indák. Styx vizének Lét-oldalánKevés a van, sok a talán. Szép arasznyi földi létbenEgyszerre van pokol,Éden… Hallgat az örökkévaló,Zörög a harsány halandó. Mű-istent keres a profánStyx vizének Lét-oldalán.... Tovább »

Szégyenlős tavaszi naponKét szál fű sincs az udvaron. Vén Idő órája perceg;Elszivárognak a percek. Idő hátán úszik az Ég;Lassan közeledik a vég… Isten hátradől egy padon;Szégyenlős tavaszi napon.... Tovább »

Csillagok vén országútjánBandukol a Múlt,Ami régen profán maradt,Mítosz-ködbe fúlt. Csillagok vén országútjánSűrű lett az éj,Elcsitul ott minden súlyosRégi szenvedély. Csillagok vén országútjánNincs protekció,Minden álmos realitásCsupán fikció. Csillagok vén országútjánElhalkul a dal,Ügyfelek előtt hódol aRégi hivatal. Emlékezet az értékkelKompatibilis;Csillagok vén országútjánElmegyünk mi is.... Tovább »