Pete László Miklós versei

Civilizáció apó Orcája gondoktól fakó.   Küzd korhadó eresztékkel, Agy-érelmeszesedéssel.   Mióta Istent elhagyta, S profánt bálványul fogadta,   Profit-parazita rajta, S nem kíméli az ebadta.   Civilizáció apó Már nem emlékszik, mi a jó.   Hű támaszait elveti, Ördög tanácsát követi.   Puskaporos hordót ültet, Hogy szebbé tegye a kertet…   Vigyorog a szellem-bakó…… Tovább »

Csatahajó – temetőben, Tengerfenék mély ölében.   Darabjai szerteszéjjel Nyugszanak az örök éjben.   Egykor maga volt az erő, Most – katonai temető…   Csatahajó – temetőben, Óceán hideg vizében.   Egykor úszott a víz felett, Sűrű füstöt eregetett.   Ágyúi tüzet okádtak, Aztán a pokolra szálltak.   Csatahajó – temetőben; Közönyös algamezőben.   Amíg… Tovább »

 (Zrínyi Miklós halálának évfordulóján)   Zrínyi Miklós, Költő és hadvezér… Gyásznótát zeng A novemberi szél.   Harangszó a novemberi ködben, Ágyú dörren, Búsan kondul az ég, Mindent belep A feketeség…   Komoran szürkéllenek az egek… Gyász-esőt könnyeznek a fellegek…   Harangszó a novemberi ködben… Marad a könny, A Múlt tovaröppen, És úgy vigyázz ránk  A… Tovább »

Szomorú, novemberi szél; Minden ember csak egyszer él.   Reinkarnáció-sarok… Nem maradunk ugyanazok.   Hullik a sok Élet-morzsa; Vágyakban a világ sorsa.   Ha élünk, elmúlik a Tél; Szomorú novemberi szél.... Tovább »

Novemberi nyirkos hideg; Tanácstalanok az egek.   A világ semmibe szalad, Vagy visszaút mégis akad?   Lét csimpaszkodik felhőbe; Ködös Isten szélvédője.   Tanácstalanok az egek; Novemberi nyirkos hideg.... Tovább »

Atlantiszból nem jön vonat; Isten sohasem fosztogat.   Meg nem valósult álmokat Még az ördög sem látogat.   Az összes hatalom szolga, Az Élet nem szlogen dolga.   Isten sokáig válogat; Atlantiszból nem jön vonat.... Tovább »

Zsombék az Idő-mocsárban Születtében, Pusztultában   Egy-egy civilizáció; A fejlődés csak fikció.   Atlantiszból – Atlantiszba, Előbb hinta, Aztán csúszda.   Zsombék az Idő-mocsárban, Öntelt, kiszáradt magányban…   Profán hübrisszel beéri, Még saját magát sem érti…   Nem is vezetnek sehova, Isten sem jár rajtuk soha.   Zsombék az Idő-mocsárban, Örök világtalanságban…   A rossz,… Tovább »

A régi Mítosz befogad, Ha belőlünk más nem marad.   A Mítosz időtlen, gondos, Talán más nem is volt fontos…   Ha mind visszatér az Egybe, Elférünk egy lábjegyzetbe…   A régi Mítosz befogad, Tán néhány új szál is fakad…   Volt egy civilizáció, Ahol a kerge ráció,   Meg a pökhendi tudomány Nem látott… Tovább »

Ballag Alkony Öregapó; Köröskörül az ég fakó.   Fújnak a köhögő szelek, Esti harmat könnye pereg.   Őszi csönd halálról regél, Lehull a szomorú levél.   Szétnéz Alkony Öregapó, Jön az éj, mint szellemhajó.   Egész világ csupa kétség, Halkan károg a sötétség…   Ezer emlék hasad félbe; Indul a világ a Télbe.... Tovább »

Pesszimizmus kopasz hegyén Köldökét nézi az egyén…   Örök búcsúversét írja, Mellette a jövő sírja.   Reálpolitika levét Issza, s nyalogatja sebét.   Örök ború a bú egén; Pesszimizmus kopasz hegyén.... Tovább »