Pete László Miklós versei

Idő tengerén Kis névnap-sziget, Évente egyszer Elibénk siet.   A nap a névé, S a név a Tied, Hozzon még Neked Ezer örömet!   Pályád poroszkál, Máskor meg rohan, A világnak Rád Nagy szüksége van.   Másutt felnőttként Néznek fel Reád, Itt kislányként vár Anyád és apád…... Tovább »

Aprócska voltál valaha, S egy felejthetetlen napon, Egy szép, szeszélyes tavaszon Először sétáltunk haza. Madár röppent virágos ágra, S Te mózeskosárból néztél A világra.   Sokat sétálgattam Veled, A nyakamba ültettelek, Néhány meghitt kis éven át Beragyogtad a vén szobát, Volt vidám lárma, Meglepetés, Móka; S Te voltál a leghuncutabb Kis ördögfióka.   Vidáman nevetett… Tovább »

Mikor jöttünk Kicsi volt És Csenevész, Csupán egy kis vézna tő volt Az egész.   Beköltöztünk, Örültünk, Hogy virágzik; Kívántuk, hogy éljen velünk Sokáig.   Kívántuk, hogy erősödjön, Ha lehet, Terjeszkedjen, Töltse be A teret.   Egyszer régen Volt egy első Pillanat, Tekinteted az enyémben Elakadt.   Lettünk egymás számára A VALAKI, S megszületett Kettőnk… Tovább »

Egy régi, áldott Friss tavasz hozott, És Te lettél a lelkünk tavasza; Mózeskosárban érkeztél Haza.   Izgága voltál hosszú évekig, Huncut kis apró, mozgékony csoda… Aztán hamar elnyelt Az iskola.   Te csacsogó, szép örömlobbanás; Tele volt Veled A régi lakás…   Szerelemföldről jöttél, Mint követ; Nem kaptunk Tőled mást, Csak örömet.   De mára… Tovább »

Telet őrző márciusban Olvadozik már a hó, Hideg dörmög, szellő hussan, Az ég felhős és fakó.   Telet őrző márciusban Lusta tavasz szendereg, Rekedt varjú károg hosszan, Fagytól fáradt a berek.   Telet őrző márciusban Túlórázik a hideg, Tavaszt várnak otthonukban Tél-gyötörte emberek.   Telet őrző márciusban A csatorna csepereg, De nem érdekel a hideg,… Tovább »

Ők harmincvalahányan, Én pedig egyedül, Akónyi őszi musttal Egy csepp óbor vegyül.   Szentély az ember lelke, S oltár az ismeret; S a legfőbb tudomány az, Hogy a világ szeret.   Ha minden tanítványom Az Ég felé viszem És élni boldogítom; A dolgom jól teszem;   Itt minden másnak látszik Annál, amit jelent, Tanár csak önmagának… Tovább »

Egy napja már, És hallom egyre még; Lehet borus az ég, És áporodott utcaszegleten Grasszálhat koldus áltörténelem; A Zene – friss vidék, A Zene Jónak Szép Jövőnek Menedék.   Lilla színpadra lép, És fényes háztetővé lesz előttem Sok elárvult, csonka Jelen-cserép.   Zenéből Lét terem; Magasba lendül az egész terem.   Száll a világ, Száll… Tovább »

Kertünk új virággal tele, Új kis fák sóhajtanak, Új bokrokat ültettünk el Anikóval a minap.   Lila akácunk ünnepel, Két Lányunk is hazajött, Utoljára megpihenni Vizsga-őrület előtt.   Virágzik a kicsi kertünk, Vígan tűz a nap le ránk, Önfeledten ugrándozik Két szép fekete kutyánk.   Kertünk új virággal teli, Szikráznak ifjú Hitek, Néha mégis úgy… Tovább »

Tegnap valóság volt, Ma már csak ünnep; Hétvége volt, Szépet, Csodát hozott, S ma beragyogja a hétköznapot.   Mindketten egyszerre Jártak erre. Mosolygós nap volt, S egész éjjel kacagott fenn A sajtképű Hold.   Isten adjon Még sok ilyen hétvégét nekünk, Ilyenkor látjuk, hogy Mennyit ér Az életünk.   Szombat reggel Ötvenesen; A Lányok szobáját… Tovább »

Huszonkét éve… Még most sem hiszem, És az Időt Hiába kergetem.   Magasra tágul a kék ég felettem, Egy apró kislány Édesapja lettem. Táncolt felettem a tavasz-vidék, És visszhangot vetett A messzeség.   Ma huszonkét éve, Örömfelhőkön Szálltam fel az égbe.   Huszonkét éve Szállt az ég velem, Azon a csodás Régi reggelen.   Tavasz… Tovább »