Pete László Miklós versei

  Trianoni Európa – Minket darabolt apróba…   Vén kastélyban kurta kapar, Bízzon benne, aki akar.   Most is akad perverz ötlet; Most se tudnak rólunk többet.   Herélt álmok koporsója; Trianoni Európa…  ... Tovább »

(Lírai rekviem a világban naponta lemészárolt 125 ezer emberi magzat emlékére) Túl időn, téren,Néma könnyeken,Nemlét sziklái közt,A sötét ködben,Halott remények vízmosásain,Holt tervek száraz buckái között,Feledett álmok hídjain keresztülHosszú sorban az Acheron feléVonulnak Ők…A meg nem születettek… Miszlikbe vagdaltApró kicsi testek…Véres kis arcok,El nem kezdett életek…Véget nem érőSzomorú menet…Akiknek nem jár semmiSzeretet… Valahol fent,Egy más dimenzióbanProfitot… Tovább »

Az utolsó utáni naponTávoztál végleg… Végigcsináltad utolsó tanéved,S még egy napot…A végén háttérben,Hallgatagon…Az utolsó utáni napon… Kitartottál,Mint öreg katona.PanaszkodniNem hallottunk soha. Kitartottál,Akár a kapitány,Aki sebe dacára addig él,Míg kikötőbe nem fut a hajója. Emléked itt reszket velünk,Mint falevélAz üres csónakon…Az utolsó utáni napon… Elengedted az idő-vonatot,Velünk még zakatol..Tán integetsz utánunkValahol… Egy más világban,Más dimenzióban,Ahol nem… Tovább »

Február kilencedikénCsendesen emlékezem én. Lélekharang – évnyi távol,A Hold sápadtan pislákol. Az Istené minden Élet,Él,Meghal,Majd újra éled… Styxen túl,Vagy Styxen innen –Isten szavára van minden. Feldobva pörög az érem…Nyugodj békében, Testvérem!  ... Tovább »

Hogy vártad mindig… Egyre mondogattad, Hogy egyszer úgyis… Hogy egyszer mégis… Hogy egyszer az Életben Rád talál… Hiába hitted, Mindhiába vártad… Jött helyette A vén Lompos Halál…   Sosem jutott Neked a nyeremény… Szegény. Szegény… Szegény Kisöcsém…   Gyerekfejjel Bársonyos fűnek tűnik a jelen, Álmodozni tavaszi éjjelen A Biztonság maga, Nyomot hagy testvér, Anya És… Tovább »

Az utolsó ott jártamkorLáttam, mit tesz Veled a kor. Rám néztél. Tudtad, nem vitás:Az utolsó simogatás… Békében Léttel, világgal,Eltávoztál – méltósággal… Ritka bájos kutya voltál,A végsőkig kitartottál. Tizenöt évi szolgálatUtán hagytad el a házat. Idősödő gazdáidatÉltetted és vigasztaltad. Ahogy vénségre jutottál,Egyetlen Társnak maradtál… Vidám kiskutyaként kezdtél,Okos aggastyánná lettél. Romló szemmel, füllel, testtel,De nem romló szeretettel…. Tovább »

Száz éve…Még tartott a háború…Már minden család éhezett,Vagy gyászolt,Vörösen lángoltAz éjjeli Hold…A világ siralomnak völgye volt…Kifényesedett az emlékezetbenA békeévek fájón szép emléke,S még nem tudták,Hogy rosszabb lesz még a háborúnál isAz új béke…Száz éve…A Nagy HáborúKrátereit sáros csizmák rótták,S még egyben voltMég egyben voltA Régi Magyarország…Száz éve…Patakokban hullt a vérSáros lövészárokba,Fűre,Hóra..S a frontok démoni halálvilágaAz… Tovább »

Volt egyszer régen egy Monarchia… A Nagyszüleink még beleszülettek, Velük mostanra kihalt az anyag, A szín megfakult, Eltompult a dal, Csak szellem-rongyait kavarja még A Történelem, Az örök Vihar… História kavarog, Rázkódnak a szellem-rongyok, Mint szélben A kihajított Kacatok. Városházák, színházak, templomok, Régi kastélyok homlokzatain Nosztalgiázik a Történelem; Mellettük sivár lakótelepekben Porladozik a vén huszadik… Tovább »

Egyszer kezet fogtunk Sok éve már, Kezemben éreztem csontos kezét… Amíg csak élek, sajnálni fogom, Hogy soha többé nem szoríthatom… Kilencvennél is idősebb volt akkor, Mégis tele Hittel, Energiával, Csupa elszántság, Nemes akarat; Habsburgok közül A Legmagyarabb… Semmi fogpasztavigyor, Semmi festék; Akaratlanul jött a számra: “Felség…” Királynak és császárnak született, Földönfutó lett, Nyegle viccek tárgya,… Tovább »

Arad felett könnyeznek az egek, Arad felett nagy kósza fellegek, Arad felett a csípős őszi szél Tán régi fájdalmas regét mesél, Hogy mért marad A szép Arad Az örök magyar bánat városa.   Báró Revitzky Mária szerelme Krisztust idézte utolsót lehelve, Sortűz felelt rá, osztrák kegyelem, Csendesen sírt Arad, És sörrel ünnepelt a szolgahad. Csak… Tovább »