Pete László Miklós versei

  Néhai vörös csillagok Meddő emléke kavarog.   Égi felség stilizálva, Rossz jelképpé degradálva   Zászlón, Sapkán, Épületen Megjelent, ha kellett, ha nem.   Néhai vörös csillagok; A Múlt éhes gyomra korog…   Világforradalmi dogmák Már önmagukat siratják,   De új “eszme” akad máris; A sátán ma – liberális.   Néhai vörös csillagok Műanyag mítosza… Tovább »

  Magyar Kultúra Napja van, Vén borongós január, Volt itt már orosz megszálló, Török, Habsburg, meg tatár.   Bennünk a magyar Hagyomány Energiája remeg, Körülöttünk ülnek régi, Meg új ellendrukkerek.   Jöttünk – vagy mindig mi voltunk Az őslakók valaha; Régen elhalkult bennük már Az Eredetek Dala.   Magyar Kultúra Napja van, Fájdalmasan zúg a… Tovább »

  Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt értékskálára, Lappangó propagandára,   Brancsra, Pancsra, Háncsra, Gáncsra; Sok literátus bogáncsra.   Fittyet hányok státuszokra, Hivalkodó gesztusokra,   Lila értékítéletre, Fizetett csatlósseregre.  … Tovább »

  Történelem – vigaszágon; A “fejlődés”?  Rozsdás járom.   Ha elfoszlik a szemfedő, Mindig van újabb túlerő,   Csupán jelmezt vált a világ, Istene mindig: kapzsiság.   A pénz a szószékre rángat Tökkelütött doktrínákat,   A média-janicsárok Fekete serege károg,   Így ölt jeges eszme-falon Új kígyóbőrt a hatalom…   A Megváltás? Örök álom… Történelem… Tovább »

Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás…   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon régen…   Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk – Népi Apánk…   Talán tanyákon rejtőzve Rejtőzködött nyelvünk őse,  … Tovább »

Holdtalan sötét éjszakán Kérdések az Idő falán.   Hol van a Meddig határa? Mi volt a Teremtés ára?   Milyen lidérc nyomába hág A duplafenekű világ?   Valahol fut a karaván… Holdtalan sötét éjszakán…... Tovább »

Egy politikus, aki írni tud… Fehér holló… Szárnyal a humora, S a látszólagos könnyedség dacára Nincs egyetlen felesleges sora.   Célja, Ideálja, Bűnbakja, Mentora: Britannia…   Brit érzelem lépdel Brit grádicson, Brit könnyelműség  Brit sarkon oson, A fantázia brit kertben kereng, Mennyire más világ, mint a mienk…   Winston Churchill… Brit derű, Brit ború… “Yes,… Tovább »

Hit a lelke a világnak; A kételyek halni járnak.   A csoda tán csodára lel, A kétely mindig vezekel.   A lehetőség – egyedi, A habozás megszünteti.   Hit a lelke a világnak; Félénk lelkek holtig várnak.   Jövő nem aggódva éled; Csak a Bátorság az Élet.   Profán szánt gazdaság-hegyen; A túlerő lélektelen.  … Tovább »

Isten sose igazol át; Nappal váltja az éjszakát.   Bárgyú eszmék jönnek-mennek, Mű-kenyérre mű-zsírt kennek.   Világ-pénz csomagért béget; Bünteti a szegénységet.   Nem adunk Családot, Hazát; Isten sose igazol át.... Tovább »

Szeptemberi derült égbolt; Odaát van, ami rég volt.   Könnyed, halványszürke egek; Nem lesz mindenre felelet.   Dacosan zöld levéltömeg; Némák maradnak a kövek.   Szeptemberi derült égbolt; Most is ugyanaz köt és old.   Bármit állít a tudomány, A kezdet és a vég – talány.   Lét-masina vágyat szkennel; Minden összefügg – mindennel.  … Tovább »