Pete László Miklós versei

  Isten az asztalunkhoz ül; Az ördög – intézményesül.   Sosem felelős a sereg; A Személy több,  mint a tömeg.   A sátán jogszabályt idéz, De Isten – a szemünkbe néz.   A Hit Örömmé csendesül; Isten az asztalunkhoz ül.  ... Tovább »

  Maga az Élet, Mindennek alapja, De – elszigetelten – semmi, Csupán hulla; Magában csak üres koldustarisznya, Élni csak akkor él, Az Utat, A Jövőt akkor mutatja, Ha a Jelen Erkölcse Támogatja.   Beszélni róla – semmi Nem siker; A Tradíciót Éltetni kell, A Tradíciót Mindig Élni Kell!  ... Tovább »

  A Teremtő Képzelet Isten adománya, Megszámlálhatatlan Álom Alkotóját várja.   Boldog, aki él vele, Álom-milliárdos, Lelki gazdag, Ezer égi Öröklétben szálldos,   Ahol nem élnek vele, Nem is futja másra, Izzadságos közhelyekre, Rossz önvallomásra.   A Teremtő Képzelet Nem öncélú bőség, Általa nem kisebb, Nagyobb lesz A Felelősség.   Téglát akkor szolgáltat Jövő-épülethez, Ha… Tovább »

  Ha Közösség nincs, Egyén sincs, Csak helyette Identitást nélkülöző egyedek… Ha Közösség nincs, A világ Egyértelműen Beteg.   Ha Közösség nincs, Nem marad helyette más, Csak tömeg. Nemzeteket, Családokat Ép Jövőért Kötelesség Megőrizni, Emberek!  ... Tovább »

  Csodaszarvas földön-égen, Visszapillant, ahogy régen.   Minden jó döntés feloldoz; Legyünk hűek önmagunkhoz.   Akkor is, ha örök jussát  Követeli a gyávaság.   Homályosak a Kezdetek; Szürke égből könny csepereg.   Itt, a Kárpát-medencében Keletkeztünk –  Nagyon régen…   Csodaszarvas földön-égen, A Múlt sötét erdejében.   A Bátorság Reményt hordoz Legyünk hűek önmagunkhoz.  … Tovább »

  Atlantiszban is szólt ének, Amíg csak tartott az Élet.   Sejtették, vagy nem sejtették; A Reményt el nem temették.   Sohasem király, vagy kormány Áll a hétköznapok ormán.   A világ szent tükörképe Az otthoni esti Béke.   Atlantiszban is szólt ének, Voltak gazdagok, Szegények.   Fönt ott is kapzsiság termett, S lent ismerték… Tovább »

   (A hírre, hogy kirúgták németországi állásából Petry Zsoltot, amiért bátran elmondta az ott divatozó doktrínákkal ellentétes véleményét.)   Huszonegyedik évszázad, Meddig megy fel még a lázad?   Rózsaszín elnöki vigyor Szólásszabadságon tipor.   “Demokratikus” igények Az egységes “vélemények”,   S a kakukktojás-gondolat Berlinben még ma sem divat.   Klubelnöki cinizmusok Mögött ma is a… Tovább »

  Vadságból a barbárságba… Kúszik a doktrína járda,   Az elmélet-mozgólépcső, S – papírrá lesz, ami élő…   Őserdőből – pusztaságba… Vadságból a barbárságba…   Valamikor, Nagyon régen… Másképpen történt egészen…   Vadságból a barbárságba, Ködszürke tézis-világba.   Jelen ideológiák Szabják át a históriát.   Bolondgomba ül a tálba… Vadságból a barbárságba…   Valamikor, Nagyon… Tovább »

  Csillagtalan sötét égen Kóvályog a végzet, Tervéhez mindig hiányzik Néhány apró részlet.   Az elrendelt entrópia Nem a világ célja, És a Tudat sem volt soha Az anyag hajléka.   Minden teleológia Végül mindig téved, Ilyen módon nem tárja fel Titkait az Élet.   Csillagtalan sötét égen Hitvány erő éled, Tagadásban csak ostoba Politika… Tovább »

  A Költészet öntérvénye; Semmi elől nem áll félre.   Még szótagot se küld oda, Ahol a Szó csak kaloda.   Semmi státuszt nem ismer el, Nem versenyez, Nem is perel.   Nem tömjénez, Nem bazsevál, Pénz szolgálatába nem áll.   Nem számít neki hivatal, Titulusokat nem akar.   Nexus-hálóba nem akad, Míg él –… Tovább »