Pete László Miklós versei

  Kotkotkotkotkotkodács, Történelmi záptojás!   Urál mentén, Jégkorszakban, Örökös dermesztő fagyban, Csikorgató jeges télben Ott születtünk meg – A jégen…   Hej, uráli nyelvcsalád, Jég volt a keresztapád!   (Tisztelt Akadémia, Nincs itt valami hiba?)   Kotkotkotkotkotkodács, Történelmi záptojás!   A magyar nyelv messziről jött, Vándorutakon törődött, Mindössze hét törzs cipelte Be a Kárpát-medencébe.. Az,… Tovább »

  Mindig savanyú a képe, Más nem hibás, csak a népe.   Tapsikol a gonosz szóra, Száját húzza minden jóra…   Szitokszóra hallgat, Valós vagy nem valós sebet Borotvával Véresre vakargat…   A lelkivilága – takarékos… Szegény, Szegény Magyar-fogyatékos…   A nemzeti nihil őre, Schlözer szava szól belőle…   Savanyú képpel fanyalog, Fel sem fogja,… Tovább »

  A szabványosított történelem Mindig csak múltba vetített jelen.   “Logikus” összefüggés-halmazok Mögött jelen doktrína acsarog.   Múlt-olvasatunk jelen dühét szítja, S a Múltat egyre mélyebb köd borítja.   Dogma-tömkeleg mind jobban szorongat, Egyre kevésbé értjük önmagunkat.   Jövő útjába ásott mély verem A szabványosított történelem.  ... Tovább »

  Néhai vörös csillagok Meddő emléke kavarog.   Égi felség stilizálva, Rossz jelképpé degradálva   Zászlón, Sapkán, Épületen Megjelent, ha kellett, ha nem.   Néhai vörös csillagok; A Múlt éhes gyomra korog…   Világforradalmi dogmák Már önmagukat siratják,   De új “eszme” akad máris; A sátán ma – liberális.   Néhai vörös csillagok Műanyag mítosza… Tovább »

  (A tegnap írt Fagyos téli éjszakákon című versemet mindkét versblogomról meg akartam osztani. A Facebook az egyiket simán átengedte, a másikhoz azonban ezt a szamárságot fűzte: “Az üzeneted nem sikerült elküldeni, mert más Facebook-felhasználók által sértőnek talált tartalom található benne.” Később még ezzel az újabbal is megfejelte: “Az URL-cím sérti a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos… Tovább »

  A gonoszság árverésen Nagy globális pláza-széken.   Isten napja lemenőben, Minden bolond ünneplőben.   Az érintett fénykörbe áll, Minden pénztömeg licitál.   A gonoszság árverésen, Ahogyan már gyakran, régen…   A vevők el sose késnek; Híre sincs a “fejlődésnek”.   Falra borsó… Meg se kottyan; Pénz, hatalom – mindig ott van…   A gonoszság… Tovább »

Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik majd A vér…   Globál-pénznek emberélet Nem számít sose… Ebbe a mai világba  Pürrhosz király… Tovább »

  Történelem – vigaszágon; A “fejlődés”?  Rozsdás járom.   Ha elfoszlik a szemfedő, Mindig van újabb túlerő,   Csupán jelmezt vált a világ, Istene mindig: kapzsiság.   A pénz a szószékre rángat Tökkelütött doktrínákat,   A média-janicsárok Fekete serege károg,   Így ölt jeges eszme-falon Új kígyóbőrt a hatalom…   A Megváltás? Örök álom… Történelem… Tovább »

Most még csak kér a zsarnokság, Most vessük rá a zabolát.   Most még csupán érzékenyít, Majd ha hatalmon lesz, fenyít.   Már csikorog a szakadék, Ordítozik a söpredék.   De még csak kér a zsarnokság, Csak hadd rimánkodjon tovább…   Lelkünk oltára épen áll, Nem villanypásztor prédikál,   Belső cenzúra nem lüktet, Nem írják… Tovább »

Hígvelejű disztópiák Ólja lett mára a világ.   Ezer rosszjövő-csemete, Holnap égboltja fekete…   Merev doktrína-ketrecek Láncos serege fenyeget…   Hígvelejű disztópiák Járják át a politikát.   Fanatikus önkéntesek A rosszabblétért küzdenek.   A “boldog jövő” nevében Rombolnának – ahogy régen…   Hígvelejű disztópiák A Remények vérét szívják.   Semmit sem számít az Élet, Hogyha… Tovább »