Pete László Miklós versei

  Álmítosz műanyag füvén Térdel a rózsaszín tehén.   Nyerít az agyat pácoló Rikító provokáció,   Profán médiaistenek Feszültséget gerjesztenek.   Makacs a Szabad Akarat; Az Igazság – Állva marad.   Álmítosz műanyag füvén Minden doktrína koravén.   Herélésre vágyó bikák Bökdösik a politikát,   S minden eltévelyedések A pénz-horizontra férnek.   Makacs a Szabad… Tovább »

  Beszűkült kozmopoliták A maguk nótáját fújják.   Világboldogítás végett Tágas térben –  Szűk elmélet.   Fonnyadt globális frázisok Fásult papírhegye ropog.   Nem a javunkat akarják; Beszűkült kozmopoliták.  ... Tovább »

   (A hírre, hogy kirúgták németországi állásából Petry Zsoltot, amiért bátran elmondta az ott divatozó doktrínákkal ellentétes véleményét.)   Huszonegyedik évszázad, Meddig megy fel még a lázad?   Rózsaszín elnöki vigyor Szólásszabadságon tipor.   “Demokratikus” igények Az egységes “vélemények”,   S a kakukktojás-gondolat Berlinben még ma sem divat.   Klubelnöki cinizmusok Mögött ma is a… Tovább »

  Vadságból a barbárságba… Kúszik a doktrína járda,   Az elmélet-mozgólépcső, S – papírrá lesz, ami élő…   Őserdőből – pusztaságba… Vadságból a barbárságba…   Valamikor, Nagyon régen… Másképpen történt egészen…   Vadságból a barbárságba, Ködszürke tézis-világba.   Jelen ideológiák Szabják át a históriát.   Bolondgomba ül a tálba… Vadságból a barbárságba…   Valamikor, Nagyon… Tovább »

  Megint óra állítgatás… A vasárnap szeme csipás.   Elképzelt milliárdokat Rak élére dollár-rovat.   A pénz áll mindenek felett, S a limbikus rendszereket   Évente kétszer rengeti; Az Élet mit sem ér neki.   Megint óra állítgatás… Kósza szél, Rekedt ugatás,   S egy rosszkedvű alig-tavasz Kezében ismét a ravasz.   Kísérletezni nem kéne…… Tovább »

  Nem a propaganda Hozza a Tavaszt, Pénz, Vagy Média Sziklából Vizet nem fakaszt.   Nem azért borulnak Virágba a fák, Mert parancsba adta nekik Multi uraság.   Nem kamatból épül A szent napsugár, Nem az IMF hitelből Jön majd el A Nyár.   Nem a propaganda Hozza a Tavaszt; Sose terraformál jövőt Műanyag haraszt…. Tovább »

  Az égbe lőtte silány munkabér,Bár hórihorgas, égig mégse ér.Profán oltár,Kopár. Füstös, kifosztott, véres égre néz,És nemhitével ördögöt idéz. Magányosan tátong a véres ég,E mennyben Isten nincs, csak nyereség;Kapdos profitLufit. Holt lábakon támaszkodik a hegyre,Hogy mindent elveszítve nyerjen egyre. Nemtudás fájaSivárFavár;Haszonemberek javára áll;Leválthatja-e Istent isVajonA csupasz majom? Csak ember evezhet egy sóhajon,Istenre sosem lel csupasz… Tovább »

  Aki a Magyar Népünket  Utálja, Az ne vágyjon  Budapesten Kormányra. Dédelgesse, Simogassa Doktrínáit Ahogyan csak akarja, Jövendőnket Egyenszínű Rút masszává Ne marja.   Aki a Magyar Népünket Gyűlöli, Hiába is hazudozik, Nem fogunk hinni neki. Csak egyszer volt kutyavásár, Még egyszer  Nem lesz  Budán, Nem kell újabb  Bolsevizmus Sztálin, Rákosi Után.   Akinek a… Tovább »

  Történelem lomtárában Nyakig ér a por, Minden lejárt doktrína ott Lapul valahol.   Történelem lomtárába Nem tűz be a Nap, Mérges eszmék rozsdás foga Egymásba harap.   Történelem lomtárában Isten sose jár, Vörös csillag gusztustalan Szivárványra vár.  ... Tovább »

  A mai tragikum-madár Vén szürke fellegekben jár.   Horgas csőrrel onnan kémlel, Hátha bajt, vért, szennyet észlel.   Midőn nyomor szagát érzi, Indul a sebeket tépni.   A mai tragikum-madár A végzet vállaira száll.   Ahol jobban fáj, oda mar, Segíteni nem is akar.   Érzelgőssége csak jelmez, Nem szán, de nem is kegyelmez…. Tovább »