Pete László Miklós versei

  A néhai Zórád Ernő – Tán az utolsó bohém – Fiatal borzalmak között Mindig, Mindig Koravén.   Valamikor még a régi Felvidéken Született, Mire felnőtt, Szülőföldje Mindenestül Odalett.   Elvált szülők, Pusztuló kor, Felhők a világ egén, Ifjú volt, Pedig a világ, Amelyben élt, Koravén…   A néhai Zórád Ernő Budapesten, Ideát – Egy… Tovább »

Hoppon maradt próféciákZajától hangos a világ. Világvége-prognózisokFelsült orcája acsarog. Rossz jós: az ördög szolgája;Igaz vagy hamis,Megbánja… Bárhogyan fenik, élezik,A Jövő – még nem létezik… Dogmákon csiszolt elmeél;Halhatatlan, ami nem él. Nem hoz bimbót a művirág;Hoppon maradt próféciák.... Tovább »

(Versek Lilla festményeiről – 5.) Az egyik percben hívogat,A másikban taszít.Kétely komorlik lent, alul,Felül – ragyog a Hit. Jobbról: sötétlő kételyekA tinta ég alatt;Balról: csicsergő lombokatRögzít a Pillanat. Jövő Kapuja…Fényes,Tétova…Ha nem mozdulunk,EllebegA Múlt hátánTova… Rőten fénylő drapériaBorítja az ereszt,Párkány és repkény-oszlop –Mint egy Krisztus-kereszt. Nem látszanak a láng-kapuMögött a csillagok;Korhadt kétely ásít alant –Felül a… Tovább »

Maga alkotta Maga mosolyát… Úgy varázsolta a vászonra át,A szeme is pontosan úgy ragyog,Mint amikor éppen hazatérveRánk mosolyog… Ez Lilla…Tekintete átható;És ezerszer több, mint ami BelőleHétköznap látható… Ez Lilla..Kislányom..Drága Kincsem..Isten áldása,Létünk járja át…Maga alkotta képreÖnmagát…            * Más színvilágban,Más dimenzióbanRögzíti Lillát ez a pillanat.Ez más, mint a valóság:Igazabb. A háttér-foltok titokteljesebbek,A… Tovább »

(Versek Lilla festményeiről-3) Szent István térEsőben,Alkonyatban…Záportól ütve reszketnek a lombok,Hajlonganak,S a fények imbolyognak… Fenn az ég dereng,Lenti tükörképét látva mereng…Fénypászma fent,Tükörkép lent…Az Isten általunkMost isTeremt… A világbanÖrökA Rend. Aqua turris,A víztoronyA kép világának legközepén,Tetőtől talpigCsupa,Csupa Fény. Aqua turris…A régi víztorony…Újdonság volt a maga idejében,ValamikorRégen… Aqua turris…Tükörképe az alvilágba mélyed,Csúcsa az égbe tör,Magasodik büszkén;A kép világánakLegközepén…… Tovább »

(Versek Lilla festményeiről – 2.)   Kicsi virgonc kutyuskánk, Vidám vizsla fajta, Ő néz rám erről a képről, Szíve-lelke rajta.   Szeleburdi lelkének Kacag minden vágya, Kétéves már, de nem nőtt be Még a feje lágya. Hűség és jóindulat A nagy zöld szemében, De sose tudhatjuk, hogy mit Forgat a fejében.   Puha, bájos pofika,… Tovább »

(Versek Lilla festményeiről – 1.) Először a színek világa fog meg….   Sötét tónusból bőséggel akad, De pillanatig sem nyomaszt A kép…   A fények Meghitt, s fenséges táncot lejtenek, Nem súlyosodik fölénk a tömeg…   Egymásba játszik sötét és világos, Örök mozgás, Állandó változás, S a Pillanatok áradó sorában Nem juthat szóhoz az entrópia…… Tovább »