Pete László Miklós versei

  (A tegnap írt Fagyos téli éjszakákon című versemet mindkét versblogomról meg akartam osztani. A Facebook az egyiket simán átengedte, a másikhoz azonban ezt a szamárságot fűzte: “Az üzeneted nem sikerült elküldeni, mert más Facebook-felhasználók által sértőnek talált tartalom található benne.” Később még ezzel az újabbal is megfejelte: “Az URL-cím sérti a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos… Tovább »

Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik majd A vér…   Globál-pénznek emberélet Nem számít sose… Ebbe a mai világba  Pürrhosz király… Tovább »

Időfolyam – hegyszorosban; Közöny-sziklákon víz csobban.   Égbenyúló hegyvonulat, Vége távol ködben marad,   Komoran húzódik messze, Idő vize forr közötte.   Időfolyam – hegyszorosban; Száz nehéz pillanat csobban…   Mindenre hó vagy sár tapad, A kiutak nem látszanak.   Az Idő vize gomolyog, Egymást érik a zátonyok.   Időfolyam – hegyszorosban; A feszültség szinte… Tovább »

A világvégi ószeres Használt jövendőket keres.   Baljóslatú figurája A köd ösvényeit járja.   Titkos zsibárudájába Árad kopott jövők árja.   Ronggyá kopott jövő-képek A jelentől enni kérnek.   Kell a sok rossz jövő-kacat, Ad cserébe fél-múltakat.   Végzet-sínpárokat keres A világvégi ószeres.... Tovább »

Holdtalan sötét éjszakán Kérdések az Idő falán.   Hol van a Meddig határa? Mi volt a Teremtés ára?   Milyen lidérc nyomába hág A duplafenekű világ?   Valahol fut a karaván… Holdtalan sötét éjszakán…... Tovább »

Civilizáció apó Orcája gondoktól fakó.   Küzd korhadó eresztékkel, Agy-érelmeszesedéssel.   Mióta Istent elhagyta, S profánt bálványul fogadta,   Profit-parazita rajta, S nem kíméli az ebadta.   Civilizáció apó Már nem emlékszik, mi a jó.   Hű támaszait elveti, Ördög tanácsát követi.   Puskaporos hordót ültet, Hogy szebbé tegye a kertet…   Vigyorog a szellem-bakó…… Tovább »

Mi volt másképp Atlantiszban? Arról nem szól a mese, Bízik a sátán benne, hogy Nem tudjuk meg sohase.   Talán ott is mindenféle Propaganda harsogott, Önmagának a gonoszság Emlékműveket rakott.   Tán a nép ott is tudta, míg El nem nyelték a habok, Hogy nem érte dolgoznak a Kulturális alapok.   Mi volt másképp Atlantiszban?… Tovább »

Hit a lelke a világnak; A kételyek halni járnak.   A csoda tán csodára lel, A kétely mindig vezekel.   A lehetőség – egyedi, A habozás megszünteti.   Hit a lelke a világnak; Félénk lelkek holtig várnak.   Jövő nem aggódva éled; Csak a Bátorság az Élet.   Profán szánt gazdaság-hegyen; A túlerő lélektelen.  … Tovább »

Álmodozó, vak szerencse; Toronyóra, Vagy tál lencse…   A szerencse üres csónak, Nem létezik – csak utólag.   Árnyékokba kapaszkodnak Azok, akik benne bíznak.   Álmodozó, vak szerencse; Predesztinált sors-kelengye.   Az árral sodródó ember Azt reméli, majd a tenger   Gyengéden gondjába veszi, S álomföldön partra teszi.   Jövőt a Múlt fel ne keltse…… Tovább »

Mindenki a saját életének a királya… Palotáját, Birodalmát Naponta bejárja.   A birodalom központja Kedves, puha fészek; Ágálhatnak távolról A mindennapi vészek.   Védelméhez nincs szükség Seregre, Szavazatra –  Csupán szilárd Lélekre, Meg Szabad Akaratra.   Felnőtt ember életében Nincs helye panasznak, Aki nem király, Örökre Megmarad – kamasznak.   A megalkuvó  A végzet Tévútjait… Tovább »