Pete László Miklós versei

  Csodaszarvas földön-égen, Visszapillant, ahogy régen.   Minden jó döntés feloldoz; Legyünk hűek önmagunkhoz.   Akkor is, ha örök jussát  Követeli a gyávaság.   Homályosak a Kezdetek; Szürke égből könny csepereg.   Itt, a Kárpát-medencében Keletkeztünk –  Nagyon régen…   Csodaszarvas földön-égen, A Múlt sötét erdejében.   A Bátorság Reményt hordoz Legyünk hűek önmagunkhoz.  … Tovább »

  Álmítosz műanyag füvén Térdel a rózsaszín tehén.   Nyerít az agyat pácoló Rikító provokáció,   Profán médiaistenek Feszültséget gerjesztenek.   Makacs a Szabad Akarat; Az Igazság – Állva marad.   Álmítosz műanyag füvén Minden doktrína koravén.   Herélésre vágyó bikák Bökdösik a politikát,   S minden eltévelyedések A pénz-horizontra férnek.   Makacs a Szabad… Tovább »

  A Költészet neve napján Hívószó kutat rím után.   Sorok állnak a strófába, Szívdobogás ritmusára.   Kikelet ritmusra éled, A Ritmus maga az Élet.   A Költészet neve napján Megbokrosodik a profán.   Holt verseket ünnepelnek, Élő versek dalra kelnek.   Profán ünnepi protokoll A Lélek nyomában lohol.   A Költészet neve napján Mű-vers… Tovább »

  Aki a Magyar Népünket  Utálja, Az ne vágyjon  Budapesten Kormányra. Dédelgesse, Simogassa Doktrínáit Ahogyan csak akarja, Jövendőnket Egyenszínű Rút masszává Ne marja.   Aki a Magyar Népünket Gyűlöli, Hiába is hazudozik, Nem fogunk hinni neki. Csak egyszer volt kutyavásár, Még egyszer  Nem lesz  Budán, Nem kell újabb  Bolsevizmus Sztálin, Rákosi Után.   Akinek a… Tovább »

  Történelem lomtárában Nyakig ér a por, Minden lejárt doktrína ott Lapul valahol.   Történelem lomtárába Nem tűz be a Nap, Mérges eszmék rozsdás foga Egymásba harap.   Történelem lomtárában Isten sose jár, Vörös csillag gusztustalan Szivárványra vár.  ... Tovább »

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt – a sablon-sorban.   Őstörténetünk… Valami Nem passzol… Jól érezte László Gyula Professzor…   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került… Vékony volt, De hetekig le se tettem; “Hunor és Magyar nyomába” eredtem…   Nem képzelte, hogy az olvasó mafla, Nem volt benne akadémikus blabla, Csak… Tovább »

  A mai tragikum-madár Vén szürke fellegekben jár.   Horgas csőrrel onnan kémlel, Hátha bajt, vért, szennyet észlel.   Midőn nyomor szagát érzi, Indul a sebeket tépni.   A mai tragikum-madár A végzet vállaira száll.   Ahol jobban fáj, oda mar, Segíteni nem is akar.   Érzelgőssége csak jelmez, Nem szán, de nem is kegyelmez…. Tovább »

  A szabványosított történelem Mindig csak múltba vetített jelen.   “Logikus” összefüggés-halmazok Mögött jelen doktrína acsarog.   Múlt-olvasatunk jelen dühét szítja, S a Múltat egyre mélyebb köd borítja.   Dogma-tömkeleg mind jobban szorongat, Egyre kevésbé értjük önmagunkat.   Jövő útjába ásott mély verem A szabványosított történelem.  ... Tovább »

  Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten játszik vén citerán.   Panaszos ősi dallamok Hangja az esőbe csorog.   Ismét zárt körben a világ, Szaporodnak a pocsolyák.   Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten töpreng a Lét fokán.   Ép-e a Teremtés húrja, Vagy kezdődjön minden újra?   Vén ráncok Isten homlokán; Fáradt Vízöntő-éjszakán.... Tovább »

  Néhai vörös csillagok Meddő emléke kavarog.   Égi felség stilizálva, Rossz jelképpé degradálva   Zászlón, Sapkán, Épületen Megjelent, ha kellett, ha nem.   Néhai vörös csillagok; A Múlt éhes gyomra korog…   Világforradalmi dogmák Már önmagukat siratják,   De új “eszme” akad máris; A sátán ma – liberális.   Néhai vörös csillagok Műanyag mítosza… Tovább »