Pete László Miklós versei

  Európa – alkonyatban;Reményeken bilincs kattan.Hagyomány sorsa – enyészet;Koránt lapozgat a végzet.Az agyakat globál kepi,Meg polkorrekt mákony lepi.Sátán boldog izgalomban;Európa – alkonyatban.  ... Tovább »

Egyszer kezet fogtunk Sok éve már, Kezemben éreztem csontos kezét… Amíg csak élek, sajnálni fogom, Hogy soha többé nem szoríthatom… Kilencvennél is idősebb volt akkor, Mégis tele Hittel, Energiával, Csupa elszántság, Nemes akarat; Habsburgok közül A Legmagyarabb… Semmi fogpasztavigyor, Semmi festék; Akaratlanul jött a számra: “Felség…” Királynak és császárnak született, Földönfutó lett, Nyegle viccek tárgya,… Tovább »

Október, vén bonviván, Lohol a Remény után. Rikácsolnak ősz-dobok, Sunyi felleg gomolyog. Fonnyad sok kerti virág, Háborúval játszadozik A világ. Október, vén bonviván, Fáradt, ősz és – karakán. Sosem a halál erős, Csak a világ eszelős. Csökönyös a talpbetét, Úgy tűnik, hogy Európa megunta Az életét. Október, vén bonviván, Fejét csóválja talán. Zörögnek, akár a… Tovább »

Euró-führerek Jövő-locsogása; Homokká hígulni készül A neolit kása. Recseg a hivatal, Balgatag a tánti; Nem baltás gyilkosokkal kell Jövőt fuserálni. Vezéri agyvelő Süket-földön krákog Nem voltak elég hangosak Még a robbanások. Euró-führerek Nem adnak a népre, Hagymáz-birodalomságok Csalták őket lépre. Elmetékozlásnak Híg velő a vége, Mecset épül a lerombolt Notre Dame helyébe. Irhabunda készül A… Tovább »

Amíg van, Addig kéne megbecsülnünk. A mostani alattomos időkben Könnyen vész el, S nem kapjuk sose vissza. Amíg csak vagyunk, Élnünk kell vele, Szabadság nélküle Nem volt, és nem is létezhet Soha. Sokan akarják tőlünk megszerezni, Ellopni, Elperelni, Csalni, Csenni; Ha sikerül –  A piacról nem tudjuk visszavenni… Őseinktől örököltük, Ükunokáinktól vettük bérbe; Élnünk, Tennünk,… Tovább »

Néhai Jacques Derrida – Isten nyugosztalja! – Tudta, hogy sok posztmodernnek Nagyon sok az alja. A filozófiával Nem szokott tréfálni, Tudta, hogy nem a Hitet kell Meg-dekonstruálni. Sose volt számára szent Sem dogma, sem akta, A pókhálós doktrínákat Rendre kikacagta. Néhai Jacques Derrida Bölcsen vette észre; Hajlik az emberi ész az El-különbözésre. Elő is tűnt… Tovább »

Még nem veszett el minden, Európa! Még van tovább, A Múltad még ragyog, Még van értelme Jövőről beszélni, De Vezetőid – alkalmatlanok. Még nem dúlták fel Martell Károly sírját, Az összes katedrális épen áll, A dédunokánk talán még kiköthet Egy értelmes Jövő partjainál. Még nem csúsztunk a középkorba vissza, Még nem vett erőt rajtunk Végzet-kvóta,… Tovább »

Nagyszombat van. Hit és Remény – vacog… A Megváltás fél lábon tántorog. Megváltás? Töredék-lét, ital, étel… A történelem – örök próbatétel. Holt nyugalom Rossz kalaphoz verődik, Jövő-ködben Vérfürdő leskelődik. Nagyszombat van, A világ zaklatott, Tán elfeledte, hogy megváltatott… A megváltottság nem rendfokozat; Csak lehetőség, Szabad akarat. A felelősséget ne hagyjuk fázni, Tilos Papír-doktrínákra ruházni. Nagyszombat… Tovább »

Kétség szivárog az égből, Állnak komoran a fák, Eső, Döntésképtelenség – Nyirkosodik a világ… Lucifer vigyorog És szavaz, Zsolozsmázik a Jéghideg Tavasz. Brüsszel fáradt repterén Kopott, szürke árny, Gyertyafényekben vívódik A sápadt hiány… A halál, Mint nedves, fojtó pára – szétterül; Ártatlanok haltak meg… Értelmetlenül… Néhány tucat halvány kis gyertya ég, A kegyelet Jéghideg menedék…… Tovább »

Kótyavetye – gazda nélkül… Kié lesz a földünk végül? A görög eposzok óta Önmagáé Európa… Kövezett útjait rótták: Líra, emberi méltóság. Látott sok emberi csodát, S a szabadság gyermekkorát. Gazdára régen nem ügyel, Most meg… Önmagát adja el? Kótyavetye – gazda nélkül… Minden hagyomány elévül?                  * Platón óta. Jézus óta.. Európa… Európa… Hódító meg… Tovább »