Pete László Miklós versei

Nyirkos eső szemereg, A világ poshadt-kerek, Csüggedt tócsák gödreiben Cinizmusok fürdenek. Október – esők hona, Recseg az ősz-harsona, Nyár-tagadók árkaiban Szürke köd a vacsora. Szegény ember – ingyen fél, Az igazság halkan él, Kertek alatt gyülekezik, Készül már a Tél. Nyirkos eső szemereg, A világ poshadt-kerek, Csüggedt tócsák gödreiben Cinizmusok fürdenek.  ... Tovább »

Kétség szivárog az égből, Állnak komoran a fák, Eső, Döntésképtelenség – Nyirkosodik a világ… Lucifer vigyorog És szavaz, Zsolozsmázik a Jéghideg Tavasz. Brüsszel fáradt repterén Kopott, szürke árny, Gyertyafényekben vívódik A sápadt hiány… A halál, Mint nedves, fojtó pára – szétterül; Ártatlanok haltak meg… Értelmetlenül… Néhány tucat halvány kis gyertya ég, A kegyelet Jéghideg menedék…… Tovább »

Vízöntő a kerteken, Csoda készül: Tél-közönyből Tavasz-Reménység terem. Februári pocsolyák, Cammog az Idő tovább, Tétován és Esetlenül Tipródik még a világ. Vigyorog a szürke ég, Siránkozni nem elég, Az édenkert, Vagy a pokol Nagyon-nagyon messze még. Esik eső csendesen, Víz folyik a földeken, Egyszer talán A világ is Jobbra fordul hirtelen…... Tovább »

Nehéz, lompos bánat-cseppek Csobbanva zörögnek, Homályba zárt régi múltak Jövőt könyörögnek.   Hull az eső, Egyre hull, Zakatol a felhő, Mihelyt a jelenbe lép, A jövő is felnő.   Püffedt, ólmos, nehéz ködök Csendesen zörögnek, Múltban született remények Fázva ücsörögnek.   Hull  az  eső, Egyre hull, Megpuhul a kéreg; Propaganda-hangzavarban Némul el a lényeg.  … Tovább »

Novemberi hideg eső Mossa a közhelyeket; Boldognak lenni egyedül Csak a Jelenben lehet.   Lassú a Jelen futása, Nincs akció, marhavér; Mégis vén Jelen dönti el, Hogy az Ember mennyit ér.   Van sok konjunktúra-legény, Itt kaszál, ott meg arat, És olyan is akad, aki Önmagához hű marad.   Novemberi hideg eső Ver szkeptikus fejeket;… Tovább »

Nyári eső mossa el Mind, ami avítt; Áztassa el parttalan bú Konok tornyait.   Ami azt nyivákolja, “Úgyse sikerül”; A friss nyári eső elől Sose menekül.   Dekonstruált műanyag Kultúr-vesekő; Sznobostul meg mindenestül Vigye az eső.   Nyári eső mossa el A korlátokat; Hátha Isten mégis A Jövőbe látogat.   Ami világvégébe, Gyászba menetel; Essen… Tovább »

Szelíd jövőt kereső Lágyan hulló langy eső, Tavasz tüneménye, Megújul az emberek reménye.   Esőfüggöny, éteri, Közöny porát elveri A tavaszi zápor, Eloszlik a téli halál-mámor.   Alkonyatban verdeső, Csendes tavaszi eső Öntözi a fákat; Ami széttört, újra összeállhat.   Millió vízcsepp-gyerek Ejtőernyőn csepereg, Üdve búzaszemnek; Hírhozója Szépnek, Szerelemnek.   Amíg élünk, szeretünk, S míg… Tovább »

Tánc, tánc, esőtánc Elázik a szoknyaránc, Nyári felhőtánc.   Felhő-égbolt sírva fakad, Két nap óta egyre szakad Szürke esőtánc.   Tánc, tánc, esőtánc, Rozsdás lesz a régi lánc Szürke esőtánc.   Vizes dézsát toltak hegyre, Kilyukadt, és szakad egyre Sáros esőtánc.   Tánc, tánc, esőtánc, Vízből és ködből a sánc Vak pocsolyatánc.   Záporozó vizes… Tovább »

Ha szürke köd lepi be az eget, Isten minket attól még nem temet.   Ha reménytelenség esője száll, Még nem kap szabad kezet a halál.   Ha megalkuvást hoz rossz felhő-madár, Nem sétál arrébb tőle a határ.   Ha szürke köd lepi be az eget, Isten bennünket attól még szeret.   Ha eső után kamatok… Tovább »

Fáradt-zöldből – üdezöld, Felsóhajt a fű, s a föld, A por sárba gyúrva már, Száll a pompás illatár.   Öt perce múlt – milyen rég… Zengett-zúgott fent az ég, S fésületlenül szakadt Fejünkre az áradat.   Csupán röpke pillanat, S minden más pályán halad, S míg mindent megérthetünk, Véget ér az életünk.  ... Tovább »