Pete László Miklós versei

“Trónok házából nem jövök, Arany kezemben nem csörög, Csak Isten lesz velem, Aki bizalmat ad nekem, Megtapasztalja majd velem, Hogy mi a győzelem.”   Kopott zekéjű kisnemes, Nem nagyságos, se nemzetes, Az apja valaha A mórok ellen tán kitűnt, De nem volt más ő sem soha, Névtelen katona.   Szegénység van, kalandra fel, Az Újvilágba… Tovább »

Egyszer volt, Hol nem volt, Míg az égen járt a Hold, Mese talán mindig volt.   Nem csupán tárgyak halmaza A lét, az Otthon, a Haza; Az Életet adó erő Kézbe soha nem vehető.   Egyszer volt, Hol nem volt, Amíg magyar élt, Dalolt, Bandukolt vagy robotolt, Magyar mese mindig volt.   Régi hosszú téli… Tovább »

Cucu, a zsemleszín tacskó (Becsületes neve: Mackó), Békén hagyta a sok macskát, S letette a matrózvizsgát.   Hamarosan a tengeren Egy négyárbocos szkúneren Tapasztalatszerzés végett Az eb szolgálatba lépett.   Az új matróz szorgos, akar, Hajót sikál, vitorlát varr, Görbe lábán futkározik, Ha kell, az árbocra mászik.   Menyét, a fedélzetmester, Aki bizony sose restell… Tovább »