Pete László Miklós versei

Meddig?Mivégre, Istenem?Milyen terved van még velem? Megvívni ezer rossz tusátVan már agresszív ifjúság… Oltárt megóvni melegenVannak még vének elegen… Meddig?Mivégre, Istenem?Mihez kezdhetnél még velem? Vénhez alkalmazkodtam én,Most meg siheder lép elém… Régi doktrína – tompa kő,Helyébe másik dogma nő… Meddig?Mivégre, Istenem?Milyen munkát szánsz még nekem? Másnak java,Nekem pora,Megalkuvás nem lesz soha. Se matéria,Se csakra;Sose vágytam… Tovább »

Vénasszonyok nyara idejénHull a falevél. Bottal kocog, mereng az Idő,Friss a levegő. Alkonyszínben az egész határ;Véget ért a Nyár. Vénasszonyok nyara idején,Az Élet Vizén Egy kicsit lassabban evezünk;Az Isten velünk… Vénasszonyok nyara idejénHull a falevél.... Tovább »

Októberi falevelek;Régi fájdalmak jeleznek. A Természet tisztességes;De idő-parcellánk véges. Tetőpontról körbenézveFel-feltűnik az út vége. Októberi falevelek;Lassú Jelen Múlttá pereg. Szárad a régi fakéreg,Távolodnak az emlékek. Glóriát sző szellem-néneKurta tegnapok fejére. Októberi falevelek;Jelen az, ami nem lebeg. Ami súllyal áll a lábán,Abban együtt Szent és profán.. Az egyik a Múltba szakad,A másik Jövőbe ragad… Októberi falevelek;Időtlen,… Tovább »

Őszi eső,Didergető,Elmúlt álmokat kergető… Csodát az Akarat tehet,A várakozás – átmenet. Az árban sodródó levélCsak múltban vagy jövőben él, De a Teremtő AkaratMindig a Jelenben marad… Télen át Tavaszra lesőDidergetőŐszi eső…... Tovább »

Őszi halál keresztútjánDepresszió üldögél,Vén anyóka álarcábanSorscsapásokról mesél. Ha a vándor útja közbenEgyszer elébe ülne,Mindörökre ott maradna,Zárulna a kelepce. Széles hitehagyás közöttVékonyka ösvény a Hit,A valóság pesszimistaFelfogása elvakít. Őszi halál keresztútjánKeserű a levegő,Hallgat a Múlt, ég a Jelen,Sírva jajgat a Jövő. Végzet profán világábanNéma tótágas a rend,Nagy ostobaság elhinni,Hogy a holt anyag – teremt… Őszi halál… Tovább »

Én hordozlak,Uram,Ha kell, a vállamon,Vagy lelkemben,Idebent,De tudnom kell,Mit jelentNekedA Rend. Én elbírlak,Uram,Amíg csak élek;Ha gyöngül a test,Erős maradA Lélek. Lehet hideg a víz,Vagy mély a tenger…Téged hordozlak,Uram,Mennem kell… Csak mosolyogsz,Uram,Míg a lelkekbenÉpségben a távlat,Bármelyik őrült sátán kiabálhat,Érzem, Te ügyet sem vetsz rá,Uram. Léphetnek elénkGátak,Vagy falak,Vállaltalak,Hát tovább hordalak. Tovább viszlek,Uram,Míg akarod,S hagyod,Míg engeded,Hogy cipeljemTerhedet. Viszlek,Uram,De gondold… Tovább »

Létünk újraszenteléseA Jelen kor fő kérdése. Töltekezni közös Múlttal;Istennel és önmagunkkal. Megbékélni Szóval,Csenddel,Együtt élni a Jelennel. Létünk újraszenteléseA Jövő alapvetése. Profán önrombolás helyettFolytatni kell – az Életet. Lehet távlatot találni;Távolabbra kéne látni. Létünk újraszenteléseNélkül nem lesz igaz Béke… Szerelemforrás kiapad,Helyette csupán szex marad, Föld-Otthon piaccá fajul,Profán világgá korcsosul. Létünk újraszenteléseNélkül hull a Jövő vére… Jelen… Tovább »

(Mi a fejlődés? – 1.)Az Ember ma Népek halmaza.Ahhoz, hogyNépek EgységeLegyen,Nem elkeverni, beolvasztani,Nem alávetni kell,Nem hamis eszmék sziréndallamávalBecsapva kell globál-romanizálni,De megőrizniMinden Népet,Nyelvet,Családot,Nemzetet,Tradíciót,MertAz Emberség bennük lakozik… A hamis egység látens világvége,De az igazi, az magaA Béke. Az Ember ma Népek halmaza…A Népeket nem felszámolni kell,Kultúrájukat nem angollá lopni,Hanem mind meg kell őketTartani. A Nemzeteket együtt tartani,Fejlődni… Tovább »

Valamikor réges régen…Ház épült egy erdőszélen. A világ első Otthona;Ma – csak viskónak látszana… Éltek,Otthont teremtettek,Apává, Anyává lettek… Valamikor réges régen;Család élt egy erdőszélen. Egy emberpár szülővé lett;Két gyermek – Emberré érett… Ott született meg – réges régA személyes felelősség. Az Ember már tudta, mért él,Hogy önmagánál többet ér, Hogy az Élet láncolataEgyik nagyon fontos… Tovább »

Styx vizének Lét-oldalánAcsarkodik rám a profán. Nyugtalan, globális korbanSzaladnak az évek – sorban. Csillognak isteni minták;Kígyóznak az Élet-indák. Styx vizének Lét-oldalánKevés a van, sok a talán. Szép arasznyi földi létbenEgyszerre van pokol,Éden… Hallgat az örökkévaló,Zörög a harsány halandó. Mű-istent keres a profánStyx vizének Lét-oldalán.... Tovább »