Pete László Miklós versei

A püloszi megaronbanA vén Nesztór már otthon van. Köré gyűlik sok nemzedék,Trója harcáról mond mesét. Akhilleusz, Aiasz, HektórMiként csaptak össze egykor… A püloszi megaronbanMúlt sír nagy emlék-halomban. Nesztór arca Múltba réved,Rájön:Mögötte az Élet… Styx folyik az ősi honban,A püloszi megaronban…... Tovább »

Isten Lélek-tüze bennünk,Ahhoz méltóvá kell lennünk. Az anyag a Lét árnyéka,S a Lét – Isten ajándéka. Nem véletlen furcsa kénye,Az Élet – a Lét törvénye. Felelősség sose csappan;Erkölcs – minden pillanatban. Lejjebb soha nem mehetünk;Isten Lélek-tüze bennünk.... Tovább »

Repülj, madár,Van még Élet!Messzeségek hívnakTéged! Integet az egész világ,A bátrakéA Szabadság. Csak rettegjen, aki dőre,Repülni!Bátran!Előre! Repülj, madár!Szép az Élet!Öröm ésSzerelemÉltet! Soha semmi nem ér véget.Repülj, madár!Lesz mégÉlet!... Tovább »

Csendes, fátlan sötét öböl,Ott nyugszik el hit és csömör. Az Idő pihenni megáll,Míg múlttá tisztul a halál. Lelkek a felszínre törnek,Dogmák iszapba süllyednek. Csendes, fátlan sötét öböl;Tenyérré simul az ököl… Osztályharcos utópiákIszap magányát szagolják. Gender foszlik nyűtt betonba,Nő belőle – bolondgomba. Csendes, fátlan sötét öböl;A parton a Múlt könyököl. Holtak senkitől sem félnek,Mítoszok ruhát cserélnek…. Tovább »

Hogy csupán ketten lennénk,Mi, és aVégtelen?Bárki bárhogy bizonygatja,Magyarázza,Nem hiszem! Véletlen csupánAz Élet?Hitnek,ErkölcsnekSosem volt gazdája?Vagyunk a lelketlen anyagVéletlenülLelkesítettCsudája? Rajtunk kívülA VilágűrMérhetetlenÉlettelen,SívóProfán pusztaság?Okos akadémiák tanítják,DeHatalmasButaság… Nem a rúd fogja a kezet,Kéz markoljaA rudat;Nem létezhetett hamarabbAz anyag,MintA Tudat. VégtelenAz Univerzum,És Élettel van tele;Mert éppen talánAz ÉletA LétEgyikLényege.  ... Tovább »

  Püthagorasz egykor régenCsillagot látott az égen. Éppen Krotón várfalainGondolkodott az álmain. Pár órája futni látottSzübariszi lovasságot… Püthagorasz akkor esteRégi önmagát kereste, Azt, amelyik ifjú maradt,Mert elesett Trója alatt…. Vagy amelyik búvárkodott,S Homérosszal találkozott… Püthagorasz egykor régenLátott valamit az égen… Az Igazságot keresveIsten néma lelkét leste… Talán magába szívhatta,De nekünk le nem írhatta… Püthagorasz egykor… Tovább »

Ronda tél végi szelek,Felnőtté lesz a gyerek. Sok-sok nemzedéknyi ág;Mindig más lesz a világ. Száguld az Idő velünk,Magunkra sem ismerünk. Amíg csak élünk, pereg…Ronda tél végi szelek.... Tovább »

Platón fekete kutyája;A filozófia – árva. Csupán teoretikusanA Lét – a semmibe zuhan. Csak zárt körben mozoghat aPuszta formális logika. Platón fekete kutyája;Az Igazság – be van zárva… Fogalmak diktatúrája…Platón fekete kutyája…... Tovább »

A Tél jeges országútjánStoppol a halál,Tüstént más dimenzióbaLép, aki megáll. A vén Idő közönyösenNéz, emlékezik,Mivel számára a halálNem is létezik. Csüggedten készít a halálGyászos mérleget:Isten helyett nem teremthetPusztán géneket. A Tél jeges országútjánPislog a halál,Mert a materializmusCsupa maszkabál.... Tovább »

Hallgataggá vénül a Tél,Semmit nem kér,Nem is ígér… Entrópia-szökevénynekGyúlnak a teremtő Fények. Büntetés, közöny, jutalom;Egykutya a profán fagyon… Hallgataggá vénül a Tél;Idő sarkában üldögél. Ateista igyekezet:Minden út – nihilhez vezet… Az Isten nem masiniszta;Az igazi Lélek – tiszta. Sose vetnek, csak aratnak;Az “eszmék” – holtak maradnak… Jövőre lel, aki remél…Hallgataggá vénül a Tél.  ... Tovább »