Pete László Miklós versei

  Eső hull a tegnapokra, Fázik az emlékek bokra.   Híg, locspocsos, lanyha télben Emlék örvénylik a szélben.   Rossz, álruhás tél támogat Nosztalgia-magányokat   Eső hull a tegnapokra; A Múlt: Pillanatok csokra.   A Boldogság Pillanatok Villámfényeiben dobog.   A Lét: tűnő dimenzió, Múlt, Jelen, Jövő –  Fikció.   Fogjuk a Jövőt marokra; Eső… Tovább »

Kiéhezett vén toportyán Vadászik az Idő partján.   Sivatagos partok alatt Sok kövér csüggedés akad…   Halál-fikció hiteget Áporodott nemhiteket.   Végül jóllakik a portyán A fortélyos vén toportyán.... Tovább »

Holdtalan sötét éjszakán Kérdések az Idő falán.   Hol van a Meddig határa? Mi volt a Teremtés ára?   Milyen lidérc nyomába hág A duplafenekű világ?   Valahol fut a karaván… Holdtalan sötét éjszakán…... Tovább »

Szomorú, novemberi szél; Minden ember csak egyszer él.   Reinkarnáció-sarok… Nem maradunk ugyanazok.   Hullik a sok Élet-morzsa; Vágyakban a világ sorsa.   Ha élünk, elmúlik a Tél; Szomorú novemberi szél.... Tovább »

Novemberi nyirkos hideg; Tanácstalanok az egek.   A világ semmibe szalad, Vagy visszaút mégis akad?   Lét csimpaszkodik felhőbe; Ködös Isten szélvédője.   Tanácstalanok az egek; Novemberi nyirkos hideg.... Tovább »

Atlantiszból nem jön vonat; Isten sohasem fosztogat.   Meg nem valósult álmokat Még az ördög sem látogat.   Az összes hatalom szolga, Az Élet nem szlogen dolga.   Isten sokáig válogat; Atlantiszból nem jön vonat.... Tovább »

Az Istennők is Asszonyok, Bennünk is egy Kislány zokog.   Kislány zokog, Kislány csacsog, Szeretetkérő szem ragyog…   Női örömök és csodák… A Nőiség – női világ…   Az Istennők is Asszonyok, Bennük is egy bakfis mozog…   Szeretet Bennük a Lélek; Ők is Szerelemért élnek.   Nincsenek meghittebb álmok, Mint a szerelmes leányok…  … Tovább »

Ballag Alkony Öregapó; Köröskörül az ég fakó.   Fújnak a köhögő szelek, Esti harmat könnye pereg.   Őszi csönd halálról regél, Lehull a szomorú levél.   Szétnéz Alkony Öregapó, Jön az éj, mint szellemhajó.   Egész világ csupa kétség, Halkan károg a sötétség…   Ezer emlék hasad félbe; Indul a világ a Télbe.... Tovább »

Bágyadt októberi fények; Jelzi az Ősz, hogy még élek.   Mikor újra jön a hideg, A Csillagok felfénylenek.   Akik szép Jövőt remélnek, Mind közös világban élnek.   Mindig az Élet a lényeg; Bágyadt októberi fények.... Tovább »

Mindenki a saját életének a királya… Palotáját, Birodalmát Naponta bejárja.   A birodalom központja Kedves, puha fészek; Ágálhatnak távolról A mindennapi vészek.   Védelméhez nincs szükség Seregre, Szavazatra –  Csupán szilárd Lélekre, Meg Szabad Akaratra.   Felnőtt ember életében Nincs helye panasznak, Aki nem király, Örökre Megmarad – kamasznak.   A megalkuvó  A végzet Tévútjait… Tovább »