Pete László Miklós versei

  Pünkösd fényes vasárnapján Tűz a napsugár, Kritizáló szószátyárok Nyegle hada Szokás szerint Sült galambra vár.   Pünkösd fényes vasárnapján Susognak a lombok, Tervezgetnek bolond bölcsek, Élnek Bölcs  Bolondok.   Pünkösd fényes vasárnapján Bizsereg az Élet; Továbbra is a munkának, Alkotásnak, Szerelemnek Élek.    ... Tovább »

  Szakajtóba zárt emlékek Csendes estén enni kérnek.   Táplálójuk – önismeret, Meg a csöndes emlékezet.   Csendes, misztikus estéken Jelenbe ugrik a Régen…   Szakajtóba zárt emlékek Öregedve visszatérnek.   Megkopva, elkeveredve, Ó vágyakkal elegyedve,   Időrendben módosulva, Harmóniává simulva.   Szakajtóba zárt emlékek; Rajtuk fényes idő-kéreg,   Pillanatvirágok közte; Egy életté állnak össze…. Tovább »

  Csillagok égi ösvényén Csatangol a Hajdan, Messze jár, bár megígérte: Segít majd a bajban.   Némelyik vén stációnál Szellemvarjú károg, Időközben kihunytak a  Régi állomások.   Csillagok vén országútja Apró pontba férne, Még sokáig világít a Kihűlt Napok fénye.   Csillagok égi ösvényén Vén bolyongó Lelkek; Nyugtalanok, a Kérdésre Sohasem feleltek.   Doktrínákat tákolgattak… Tovább »

  Emlékeink Múzeuma Felfér egy nagy pótkocsira.   Létünk lényegét mutatja, Maga az Élet vontatja.   Tünékeny, sose anyagi, Nem lehet felrobbantani.   Emlékeink Múzeuma Csupán Pillanatok sodra.   Apró tűnő öröklétek Színezik a véges létet…   Amíg vagyunk, élni éget A sok kicsi konzerv-élet…   Nem hagy el bennünket soha Emlékeink Múzeuma.  ... Tovább »

  Galaktikus éjszakában Ezer csillag – egymagában.   Sok kis fénylő anyag-magány; Apró fény mögött – nagy talány…   De a végtelen űr csendje Mégsem a világ Nagy Rendje.   Vén szomorkás entrópia Borul a Lét titkaira.   A Válasz tán sose jön el; Isten szkafandert nem visel.   Apró Fény örökbe fogad Hatalmas távolságokat…. Tovább »

  Fáradt téli impressziók, Szürkék, nedvesek és fakók.   Vén emlékezet válogat Sodródó pillanatokat.   Sírhalom a Jövő partján; Egyre hízik a toportyán.   Telni kezd az idő-fiók; Fáradt téli impressziók.  ... Tovább »

  Hóvirágos udvaromon Vasárnap ragyog, Kis házamban, Életemben Gazda: én vagyok.   Hóvirágos udvaromon Bágyadt napsugár, A Tél, meg a fagyok ügye Már vesztésre áll.   Hóvirágos udvaromon Sétálgatni jó, Itt van velem A Boldogság: Drága Anikó.... Tovább »

  Vékonypénzű téli napfény Csillog a fák tetején, A halál mindig vazallus, Csak az Élet szuverén.   Sok titok rejlik a Télben, Ki amit talál, azé; Vékonypénzű téli napfény Vezet a Tavasz felé.... Tovább »

  Sötét király áll a mattban; Az utolsó gondolatban.   Fekete-fehér ég látott Hosszúra nyúlt végjátékot,   És a pozíciós végzet A partiban elenyészett.   Sötét király áll a mattban, A sakkóra mozdulatlan,   És a távoli istenek Elméletet frissítenek.   Fut az élet mattról mattra, Változatról változatra,   Holt bakancsos talpra pattan; Sötét király… Tovább »

Ős bánatok januárja Alkony-kapuját kitárja.   Pislákoló emlékezet Felé sötét ösvény vezet.   Örök-távol köd-végeken Rejtőzködik a Sejtelem.   Ős bánatok januárja Útját szünet nélkül járja.   Ködbe csábított tudatok Fonnyadt elmeváza ropog…   A sötétlő nemlét-vizek Sosem érik el a Hegyet.   Profán Hamletjeit várja Ős bánatok januárja.  ... Tovább »