Pete László Miklós versei

A ködön át,A vízen át,A hullámfodron át;Ahol a Rejtély kóborol,Felsejlik valaholA távoli part. Túl Lét okán,Túl Hit fokán,Túl szürke éjszakán,Ahol a holtak reményt szőnek,S ahol Isten a fürge JövendőnekBakot tart;Ott rejtőzikKöd mögött,Ég fölöttA távoli part. Álmok között,Hitek fölött,A horizont mögött,Ahol megújul a vén Idő teste,És szerelemmel ékes minden esteÉs vágy zúg örökké,Mint szitakötő;RejtőzikA kikötő. Ahol… Tovább »

Ugrándozik a nyár-kópé, A vén Nap kacsint; A világban Nagy Testvérek Egymást marják Szokásuk szerint.   A tükörből mindenkire visszanéz Egy Én; Mit ér az egyén?   Ezer bajra Millió vigasz; Sajnos tudjuk: Egyik se igaz.   Jelen posványos tavából Kéne Jövőt inni; Könnyű lenne Valamilyen hangos szónak Hinni.   Magányosan, A Lét peremén… Mit… Tovább »

Melegítsd át, Napsugár, A fáradt szobákat; Ilyenkor minden pillanat Boldog perccé válhat.   Most születik a Tavasz, Új remények várnak, Mosoly-előőrsei is Megjöttek a Nyárnak.   Erőt gyűjt a napsugár, A hajnal se félszeg, Reggelenként sűrűsödnek A jókedvű élcek.   Melegítsd át, Napsugár, Töredék hitünket, Hadd tartsuk meg békességben Hírünket, nevünket.   Melegítsd át a… Tovább »

  Felelőtlen korban, Bio-drónok között, Amikor az erkölcs Rongyokba öltözött, S hazugságot áraszt A médiatenger; Mitől marad Ember Korunkban Az ember?   Talán a pénz, A dollárok varázsa? Talán a bankó Isten földi mása?   Felelőtlen korban, Globál-zivatarban, Ezernyi arctalan Gumi-perpatvarban, Ordas álproblémák Nyílzápora között Vajon hogyan lehet Embernek maradni?   Talán a bank? Tán… Tovább »