Pete László Miklós versei

  Ha Közösség nincs, Egyén sincs, Csak helyette Identitást nélkülöző egyedek… Ha Közösség nincs, A világ Egyértelműen Beteg.   Ha Közösség nincs, Nem marad helyette más, Csak tömeg. Nemzeteket, Családokat Ép Jövőért Kötelesség Megőrizni, Emberek!  ... Tovább »

Egy politikus, aki írni tud… Fehér holló… Szárnyal a humora, S a látszólagos könnyedség dacára Nincs egyetlen felesleges sora.   Célja, Ideálja, Bűnbakja, Mentora: Britannia…   Brit érzelem lépdel Brit grádicson, Brit könnyelműség  Brit sarkon oson, A fantázia brit kertben kereng, Mennyire más világ, mint a mienk…   Winston Churchill… Brit derű, Brit ború… “Yes,… Tovább »

Mindenki a saját életének a királya… Palotáját, Birodalmát Naponta bejárja.   A birodalom központja Kedves, puha fészek; Ágálhatnak távolról A mindennapi vészek.   Védelméhez nincs szükség Seregre, Szavazatra –  Csupán szilárd Lélekre, Meg Szabad Akaratra.   Felnőtt ember életében Nincs helye panasznak, Aki nem király, Örökre Megmarad – kamasznak.   A megalkuvó  A végzet Tévútjait… Tovább »

Globál konzum-álszabadságFelé vinne háttér-világ. Fogyasztás a lét értelme,Felesleges nyűg az elme. Virágozzék profit,Söntés..A gyerek?Piaci döntés… Globál konzum-álszabadság;Rózsaszín műanyag cobák… Bemondva a globál betli,Sorsod a piacra tedd ki. Legyél homoszexuális,Reklám hőse lehetsz máris… Globál konzum-álszabadság;Istent a talonban hagyják. Szabványosított egyedekPótolják a nemzeteket. A pénz globális hatalmaÁll, mint kazal rohadt alma… Globál konzum-álszabadság;Médiaguruk harsogják. Szabvány-nyáj fogyasztás végettMajd… Tovább »

Csak az egyéni Tisztesség,Mást keresgélni ne tessék. A csillogó utópiaKözelről undok hárpia, S minden globális túlerőKondérjában zsarnokság fő. Csak az egyéni tisztességMellett meghittek az esték. Nem kell a média-festék,Csak természetes Közösség, És a Föld minden Családja,Szent Jövőjét megtalálja. Csak az egyéni TisztességAz egyetlen Jövő-vendég. Forradalom vérfürdőjeCsak út újabb temetőbe, Rosszabb zsarnokságot főzne,Mint ami őt megelőzte…… Tovább »

Nincs mit adni szerencsére;Nem borul előttünk térdre. Rekedt hangú tárogató,Fújja a Vén Halogató, Akinek kézcsókja végettReménykedve vár az Élet… Nincs mit adni szerencsére;Úgysem jön, amikor kéne… Maga dönt, mikor áll előA Vén Késedelmeskedő. Némelyik emberhez beül,Másokat meg folyton kerül. Nincs mit adni szerencsére;Sült galamb se jön ebédre, S aki nem nyomul feléje,Annak nincs is szerencséje…. Tovább »

Nettesheimi Agrippa,A néhai okkultista,Asszonyok barátja;Bátrabb volt, mint korszakánakMinden katonája. Az volt a késő középkor..Rajta kívül ki mert akkorSorompóba állni,Egy elítélt boszorkányértVitát provokálni? Nettesheimi Agrippa,Egykori vitéz katonaValamikor régenMegvédett egy boszorkányt aMáglya ellenében… Ma már nem tudja a világ,Azt, hogy mekkora bátorságKellett akkor hozzá…Nem azt kockáztatta, hogy egyRendőr megpofozná… Eretnekséggel vádolták,Meghurcolták, le is csuktákKésőbb ezért érte,Nyomorban élt… Tovább »

Isten Lélek-tüze bennünk,Ahhoz méltóvá kell lennünk. Az anyag a Lét árnyéka,S a Lét – Isten ajándéka. Nem véletlen furcsa kénye,Az Élet – a Lét törvénye. Felelősség sose csappan;Erkölcs – minden pillanatban. Lejjebb soha nem mehetünk;Isten Lélek-tüze bennünk.... Tovább »

Emléke kristálytiszta, Hangja – árva; Vajon mikor lesz Rehabilitálva?   Az idő minden gonoszságot átír; Hullámverésében nyugszik A mártír.   Volt Istene, Hite, Meg igaza; S az amputált Haza Nem ápol, S nem takar….   Szlovák népét és magyar nemzetét Szerette tisztán, Mindenekfelett, S területrabló, rossz önismeret Féli halálában is A nevét.   A tisztesség,… Tovább »

Kettőezer-tizenhat van, Fagy morog, akár a vadkan.   Múló Idő – vén vakondok; Új esztendő – régi gondok.   Idő lápvidékén járunk, Új zsombékra lép a lábunk.   Kettőezer-tizenhat van, Fogy az Élet szakadatlan.   Kevés a “mi”, túlteng az “én”; A világ – feje tetején.   Multikulti-őrületek Fejünk felett keringenek.   Kettőezer-tizenhatban A jövendő… Tovább »