Pete László Miklós versei

Ha dallamot dúdol a szél, Megint remény fakad, És elpirul a szürke ég, A mindig hallgatag.   Ha múlt szerelmek énekét Zengi a vén Idő, Tán színre lép a semmiből Az öreg Békítő.   Ha Gyermekem zenéje szól, Ülök és hallgatok, S a meghatott Mindenségben Tán el is olvadok.   Ha itthon kályha duruzsol, Elönt… Tovább »

Nekünk dalol, S a reszketeg Évezredek Már régen elfeledték, Hogyan keletkezett.   A húr Hangja hol felderül, Hol elkomorul; Együtt sírunk és örülünk Tisztán, Szépen, Magyarul.   Egykor még, Elmúlt rég; Hölgy lovagolt ki a vár kapuján, S nyíltak a kerti virágok a völgyben az ősz derekán..   A dal csillámfala Általunk él, s mi… Tovább »

Addig… Míg Anikó hazavár; És Szeméből rám ragyog A napsugár.   Addig… Míg ha Lilla hazaér, Reményteljes a világ, És hófehér.   Addig… Míg az Élet csavarog, S békésen álmodoznak A magyarok.   Addig… Amíg nap napot követ, S csillámporba rajzolom A körömet.   Addig… Míg a magyar szó ragyog, És királyi jókedvemből Írhatok.  … Tovább »

Köd araszol Útra, Fára, Tetőre; Lopakodik a sötétség Előre.   Világosság Rövid napba Elbújik, Nemcsak az élet, A tél is Elmúlik.   Kitart-e még Hit És Remény A Nyárig; Élünk-e majd jövőre is? Elválik…... Tovább »

Mint cikázó füstifecske, Talál ránk a Dal, S ahogy bennünk visszhangra lel, Játszani akar.   Mint illatos lila akác, Él bennünk a Hit, Onnét mássza meg a szkepszis Kopár ormait.   Mint magányos királyi tölgy, Mi vagyunk a Lét, A Teremtő bennünk látja Hírét és nevét.   (Ha a világ nem volna más, Csupán gazdaság,… Tovább »

Mint cikázó füstifecske, Talál ránk a Dal, S ahogy bennünk visszhangra lel, Játszani akar.   Mint illatos lila akác, Él bennünk a Hit, Onnét mássza meg a szkepszis Kopár ormait.   Mint magányos királyi tölgy, Mi vagyunk a Lét, A Teremtő bennünk látja Hírét és nevét.   (Ha a világ nem volna más, Csupán gazdaság,… Tovább »