Pete László Miklós versei

Hideg télben hideg ének; Álmaink az égig érnek… Jég szorítja a világot, De a Remény ma is – áldott. Csontig fagyasztó zegernye; A Múlt mára – szikkadt pernye… Hideg télben hideg ének; Anyagelvek jégben élnek. Téli Föld repedve forog, Rossz entrópia vigyorog. Jégbe fagy az Isten szava, Hull a realitás hava. Hideg télben hideg ének,… Tovább »

Ködtakaró fedi már a szemérmes téli világot; Leltárt tart az Idő, most jön az év vége. Búsul a kurta decemberi nappal a vég közeledtén; Elmegy az esztendő sírva a többi után. Békét hoztak a földre az ünnep napjai újra; Szép és fürge az est – együtt még a család. Rosszat hozhat az új esztendő –… Tovább »

Monumentális vén folyam Idők hátán: a Dal; Előtte hallgatag Jövő, Mint köd takarta fal.   Hullámain a Szerelem Ezüst hajója száll, A Dal az egyetlen folyam, Ahol nem jár halál.   Sivatagok mellett a Dal Néhol csak pocsolya, De posvánnyá, állóvízzé Nem változik soha.   Másutt meg szépen hömpölyög, Mint nagyságos Erő; Ha termékeny partokra… Tovább »

Teliholdas éjjelen Megújul a vén Jelen.   A Hold, a derék rokon Beragyog az ablakon.   Fent a csillag-miriád Mond csöndes litániát.   Távol csillag-ormokon Árad a szent nyugalom.   Az Idő: mély hasadék; Betölti Kezdet és Vég.   Teliholdas éjszakán Elcsitul a rossz profán.   Új hit, új dallam terem Teliholdas éjjelen.... Tovább »

Emelt fővel – talpig dalban, Nem harsányan, Nem is halkan; – Csendes, szerény út az emberé; Csak ezen juthatunk tiszta Igaz cél felé.   Élni minden pillanatban, Emelt fővel, Talpig dalban.   Az Élet mindig szerelmet remél, S a szerelem Örök tavaszban él.   Nem harsányan, Nem is halkan; Ember lenni – holtomiglan.   Nem… Tovább »

Nem látható, Nem hallható, Nem tapintható; Mégis érzem, Amikor rám gondolsz, Anikó.   Csak a felszín, Vékony hártya Léten az anyag; Másutt vannak Az igazi Erővonalak.   Hogyha valamelyik Lányunk Elindul haza, Órákig Várja kapunkban Mind a két kutya.   A szkeptikusok szerint A megérzés – mese; Mégsem tévesztik el a Kis Gazdit Sohase.  … Tovább »

Ezer virággal virul a Lét, Mint Isten Színes szeszélye; A május az Élet Nagy seregszemléje.   Amíg május visszajő, Lehet humánus jövő.   A remény, a csodatétel Ilyenkor alkalmi vétel.   Satnya, száraz profit-világ; Frissen tombol a sok virág.   Emberiségünk száz év múlva Békén élni fog; Jócskán kiegészülnek Az emberi jogok.   Lesz költészet… Tovább »

A költő isten bohóca, Szíve felőli keze; “Tán azt hiszed, jól csináltad A világot, Domine?”   Isten udvari bolondja, Míg az élet elsuhant, Énekelt és verset mondott, Szállt a szó, zengett a lant.   Hogyha Isten bosszankodott, Fájdalmasan, komoran, “Ne törődj a kudarcokkal, Hallgasd a verset, Uram!”   A költő Isten bohóca, A teremtés fűszere;… Tovább »

Dalaink tárgya legyen: Lét, Igazság, Szerelem.   Ritmus a Lét, Ragyogás, Metrum a szívdobogás.   Ritmusban épül a Rend; Isten is versben teremt.   Rímcsengettyű zenéje Hajnalt hozhat az éjre.   Csupán metrummal terem Lét, Igazság, Szerelem.   Metrum nélkül más se jár, Mint a vénülő Halál.   Osztogat dohos, zöld kekszet, S még dohosabb… Tovább »

A Dal sose kitüntetés, Nem öltönyös eszme, Akkor is visszhangra talál, Ha nincs kinevezve.   Tudják galaxisok, Csillagködök: A szív örök, A Dal örök, A Szerelem örök.   A Dal sose halott törvény, Nem parlament hozza, Az adómentes örömöt Építi, fokozza.   Míg az idő rohan és A kerek ég pörög; A szív örök, A… Tovább »