Pete László Miklós versei

  Az égbe lőtte silány munkabér,Bár hórihorgas, égig mégse ér.Profán oltár,Kopár. Füstös, kifosztott, véres égre néz,És nemhitével ördögöt idéz. Magányosan tátong a véres ég,E mennyben Isten nincs, csak nyereség;Kapdos profitLufit. Holt lábakon támaszkodik a hegyre,Hogy mindent elveszítve nyerjen egyre. Nemtudás fájaSivárFavár;Haszonemberek javára áll;Leválthatja-e Istent isVajonA csupasz majom? Csak ember evezhet egy sóhajon,Istenre sosem lel csupasz… Tovább »

  Hektór sosem kér kegyelmet; Érdemet ostoba kerget.   A média – úgyis tudja – Akhilleusz pártját fogja.   Kanonizált minden őse, Ő a kánon örök hőse.   Hektór sosem kér kegyelmet; Alkut, behódolást elvet.   Éjjel és nappal fegyverben, Mindig túlerővel szemben…   Ritkán tette le a kardot, Teljes tíz évig kitartott.   Hektór… Tovább »

  Történelem lomtárában Nyakig ér a por, Minden lejárt doktrína ott Lapul valahol.   Történelem lomtárába Nem tűz be a Nap, Mérges eszmék rozsdás foga Egymásba harap.   Történelem lomtárában Isten sose jár, Vörös csillag gusztustalan Szivárványra vár.  ... Tovább »

  Kotkotkotkotkotkodács, Történelmi záptojás!   Urál mentén, Jégkorszakban, Örökös dermesztő fagyban, Csikorgató jeges télben Ott születtünk meg – A jégen…   Hej, uráli nyelvcsalád, Jég volt a keresztapád!   (Tisztelt Akadémia, Nincs itt valami hiba?)   Kotkotkotkotkotkodács, Történelmi záptojás!   A magyar nyelv messziről jött, Vándorutakon törődött, Mindössze hét törzs cipelte Be a Kárpát-medencébe.. Az,… Tovább »

  Mindig savanyú a képe, Más nem hibás, csak a népe.   Tapsikol a gonosz szóra, Száját húzza minden jóra…   Szitokszóra hallgat, Valós vagy nem valós sebet Borotvával Véresre vakargat…   A lelkivilága – takarékos… Szegény, Szegény Magyar-fogyatékos…   A nemzeti nihil őre, Schlözer szava szól belőle…   Savanyú képpel fanyalog, Fel sem fogja,… Tovább »

  Februári latyak-özön; Isten előre nem köszönöm.   Előbb a Munka, A Jelen; Jövendő csak abból terem.   Köldöknéző profán agyak; Nem teremt lelket a latyak.   Doktrína ül lapos kövön; Februári latyak-özön.... Tovább »

Számodra nem vagyok, csak múmia… Voltam hajdanában: Urak Ura…   A végtelen pusztákon egykoron Gyorsabban járt a szavam, mint a szél, Toppantásomra támadt hadsereg, Irigyeltek az összes istenek…   Tábortűz mellett bőgött a duda… Voltam hajdanában: Urak Ura…   Amerre íjhúrok zenéje pengett, Minden virradat számomra derengett, Tanultam élni, Parancsolni, Kérni; Voltam a végzet ellensége:… Tovább »

  Néhai vörös csillagok Meddő emléke kavarog.   Égi felség stilizálva, Rossz jelképpé degradálva   Zászlón, Sapkán, Épületen Megjelent, ha kellett, ha nem.   Néhai vörös csillagok; A Múlt éhes gyomra korog…   Világforradalmi dogmák Már önmagukat siratják,   De új “eszme” akad máris; A sátán ma – liberális.   Néhai vörös csillagok Műanyag mítosza… Tovább »

  (A tegnap írt Fagyos téli éjszakákon című versemet mindkét versblogomról meg akartam osztani. A Facebook az egyiket simán átengedte, a másikhoz azonban ezt a szamárságot fűzte: “Az üzeneted nem sikerült elküldeni, mert más Facebook-felhasználók által sértőnek talált tartalom található benne.” Később még ezzel az újabbal is megfejelte: “Az URL-cím sérti a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos… Tovább »

Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik majd A vér…   Globál-pénznek emberélet Nem számít sose… Ebbe a mai világba  Pürrhosz király… Tovább »