Pete László Miklós versei

Én hordozlak,Uram,Ha kell, a vállamon,Vagy lelkemben,Idebent,De tudnom kell,Mit jelentNekedA Rend. Én elbírlak,Uram,Amíg csak élek;Ha gyöngül a test,Erős maradA Lélek. Lehet hideg a víz,Vagy mély a tenger…Téged hordozlak,Uram,Mennem kell… Csak mosolyogsz,Uram,Míg a lelkekbenÉpségben a távlat,Bármelyik őrült sátán kiabálhat,Érzem, Te ügyet sem vetsz rá,Uram. Léphetnek elénkGátak,Vagy falak,Vállaltalak,Hát tovább hordalak. Tovább viszlek,Uram,Míg akarod,S hagyod,Míg engeded,Hogy cipeljemTerhedet. Viszlek,Uram,De gondold… Tovább »

(Mi a fejlődés? – 1.)Az Ember ma Népek halmaza.Ahhoz, hogyNépek EgységeLegyen,Nem elkeverni, beolvasztani,Nem alávetni kell,Nem hamis eszmék sziréndallamávalBecsapva kell globál-romanizálni,De megőrizniMinden Népet,Nyelvet,Családot,Nemzetet,Tradíciót,MertAz Emberség bennük lakozik… A hamis egység látens világvége,De az igazi, az magaA Béke. Az Ember ma Népek halmaza…A Népeket nem felszámolni kell,Kultúrájukat nem angollá lopni,Hanem mind meg kell őketTartani. A Nemzeteket együtt tartani,Fejlődni… Tovább »

Kamaszkorban van a világ;Napirenden a tivornyák. Abszurd őrültségeken átKeresgeti még önmagát. Buta eltévelyedések;Megszokott süvölvény vétkek. Kamaszkorban van a világ,Haszontalan, meddő viták. Nem a csábításra adni,Magunkat kell elfogadni. Extrémet kutyába venni,Ami természetes – tenni. Kamaszkorban van a világ;Sok a meggondolatlanság. Felnőtt felelősség helyettKönnyebb játszani gyermeket. Túlkoros kamaszkor?Semmi!Felnőtté kéne már lenni! Kamaszkorban van a világ,Hiánycikk lett a… Tovább »

Összetákolt ál-mítoszokRozsdás gyűrűje csikorog. Bezzeg középen a MagyarMég most sem tudja, mit akar. A bátor maradna állva,Alkalmazkodna a gyáva. Összetákol ál-mítoszokSok hazugsága nyavalyog. A pszeudo-történelemVisít, vonít keservesen. Béget a sok zagyva mese,Nincs összhangban egymással se. A múltat mind széthordanák,Tán nem is volt Magyarország… Dákoromán, morva kórság,De – mi voltunk a Valóság… Középkori “Szlovákia”,Meg dák-román mizéria… Tovább »

Vajon mi az, hogy “haladás”?Pusztulás?Vagy megmaradás? Létezik-e egyáltalán,Vagy tán barack – az almafán? A holt idő örök szava,Vagy csak ideológia? Vajon mi az, hogy “haladás”?Társadalmi ősrobbanás? Talán eleve elrendeltAnyagfejlődés-menetrend? Élet-üdvösség ösvénye,Vagy csak dogmák lidércfénye? Vajon mi az, hogy “haladás”?Fejlődés?Vagy valami más? A puszta technológiaA “fejlődés” ős-alapja? Vagy hallgatnunk kell a profitTorz evangéliumait? Vajon mi az,… Tovább »

Nem öncéllal, és Nem véletlenül Jöttünk ködből, homályból a világba, Hiába csacsog bármit az anyag; Élni: Munka, Hivatás, Feladat.   Nem „világba vetve”, nem egyedül, Nem öncéllal, és Nem véletlenül.   Az Életnek Oka és célja van… Ami nem profán, Nem haszontalan.   Születni jog, Felnőni – kötelesség.   Az önmegvalósító gyermekkorból Tovább, a felnőtt… Tovább »

Kora őszi tücsökzene;Ifjú lendület kellene… Latyak jön kánikulára;Életnek Idő az ára. Az év ősszé öregedik;Aki gyáva – elfeledik. Kora őszi tücsökzene;Életnek Élet a fele. A Hold sápadt világot ad,Láttat elmúlt világokat. Nyár partjáról Ősz városba,Átenged az Idő-rosta. Áldott a Szerelem neve;Kora őszi tücsökzene.  ... Tovább »

  Létünk,HazánkSzimbóluma:A FelségesSzentKorona. Őrizték komor századok;Eredete: örök titok. Elásták, el is rabolták,Szenvedett – ahogy az ország. Magyarország koronája –A világon nincsen párja. Tán akadnak gazdagabbak –De jóval fiatalabbak. Másutt tán több a drágakő,S nulla a mágikus erő. MagyarokSzentKoronája…Egyszer került a királyra… Másutt?Ahogy meghalt – “Éljen!”Egy perc sem telt király nélkül…Nálunk nem lehetett király senki fia,Amíg… Tovább »

  Magyar nép messzi MúltjárólOszladozni kezd a fátyol. Sértődött akadémiákMellett elhalad a világ. Önfeladó elméletekFelett az enyészet lebeg. Magyar nép messzi MúltjárólSok jel beszél – szinte bárhol. Süket, vak dogmák nem hagyják,Hogy beszélhessenek hozzánk. Állunk Múltból maradt kincsen,S azt keressük – ami nincsen. Magyar nép messzi MúltjárólSzakad a műszálas fátyol. “Tudományunk” köti magát,S lenulláz minden… Tovább »

A jó Vers – fenséges Béke;Egy Pillanat örökléte. Ami változik, halandó,A Vers örök, hátÁllandó. Mindörökre fenn a Hegyen;Néhány strófányi végtelen… A Költő önmaga marad;Verse – végtelenbe szakad. A szerző – ha tehetséges –Más versben is Költővé lesz. A Vers: szimbólum és pecsét –Éli önálló életét. Pillanat örök értéke;A jó VersFenségesBéke.... Tovább »