Pete László Miklós versei

Csak az egyéni Tisztesség,Mást keresgélni ne tessék. A csillogó utópiaKözelről undok hárpia, S minden globális túlerőKondérjában zsarnokság fő. Csak az egyéni tisztességMellett meghittek az esték. Nem kell a média-festék,Csak természetes Közösség, És a Föld minden Családja,Szent Jövőjét megtalálja. Csak az egyéni TisztességAz egyetlen Jövő-vendég. Forradalom vérfürdőjeCsak út újabb temetőbe, Rosszabb zsarnokságot főzne,Mint ami őt megelőzte…… Tovább »

Újra kell szentelni a világot,Legyen áldott,Hogy legyen Jövő,Legyen Felelet,Hogy elbírjon újÉvezredeket. Az Ember a sátán kapuján zörget,És szét”felvilágosodta” a Földet… MaradtA “lent”,Meg az “idebent”… Kiürült a “fent”;Minden sivár,Reménytelen,Profán –KiabálAz Armageddon után.. Az ördög a profán tetőre hágott,Újra kéne szentelniA világot… Profán felszín..Undok,Siralmas,Dőre;A létrontás útján halad előre… Amíg van egyetlenMeghitt Család,Még megoldhatjuk a világ baját… Újra… Tovább »

Identitás, identitás…Csak zászló?Vagy valami más? Saját hagyományt tisztelünk,Más népektől különbözünk. A Magyarsághoz tartozunk,Emberek általa vagyunk. Identitás, identitás…Lokalitás?Globalitás? Egymás nélkül horpadt fedő;Levegőben lóg mindkettő. Család,Nemzet,Emberiség;Csak együtt lehet teljesség. Identitás, identitás…Lehet csupán lokalitás? Saját kunyhójába zárvaMinden nemzet nagyon árva. Nemzetek Szent KözösségeKell, vagy valami afféle. Identitás, identitás…Lehet csupán globalitás? Annak se célja se haszna,Nem lennénk, csak –… Tovább »

Profán szemlélet világaSaját létezését szánja. Világba vetve az emberKüzd túlerő-fellegekkel. Reménytelenségben égveMindig tragikus a vége. Profán szemlélet világa;Ahol mindig minden drága. Képzeletben profit terem,Minden érték élettelen. A fájdalom lelket kapál,Semmi katarzis, csak halál. Profán szemlélet világaSaját pusztulását várja. Ahol csak a pénz az isten,Ott igazi távlat nincsen. Erkölcs helyett pénz jön elő,A Hit helyett meg… Tovább »

Ihletett pillanatokbanAz ember sose téved,Ihletett pillanatokbanMindig szép az Élet. Ihletett pillanatokbanA Lét sose börtön,Ihletet pillanatokbanDolgunk van a Földön. Ihletett pillanatokbanSzférák dala zizzen,Ihletett pillanatokbanBennünk él az Isten.... Tovább »

Atlantisz a Múltba fagyva,Jövőre vár – letagadva… Hogyha Életre szeretjük,Esetleg túl is élhetjük. Évmilliók- időtenger…Ősi a Földön az ember… Civilizáció akad,S a Jövő – hiánycikk marad… Jövőt kínál –Múltba fagyva…Atlantisz – még letagadva…... Tovább »

Elfeledhetjük TrianontValaha?Aligha!Összetartozásunk egyikLegerősebbAlapja…Az eltelt száz szűk esztendőMáraAzzáAvatta. Eltespedünk megalkuvó “érveken”?Elfogadjuk véglegesnek?Nemigen. Senkire sem haragszunk,Senkit sem gyűlölünk,De –Nem feledünk… Közép-EurópaAzóta beteg –FojtogatjákGyűlölködőTrianon-fellegek… Elfeledhetjük TrianontValaha?Aligha!Jelkép lett,De nem Isten stalluma,A nyugat pökhendi cinizmusánakÖrökSzimbóluma. Elfogadjuk, ha körtefánRohadt som terem?Belenyugszunk mindörökre?Nemigen. Volt sátándíszes, megkésett barokk,Meg álszent, poshadt béke-szólamok…Nyakkendő mögül villant az agyar…“Nem számít, ha pár százezer magyar…” DeRomán,Szlovák,SzerbSe számított,De arról… Tovább »

Fagy dermeszti a világot,Hóval fenyeget,Ködkabátba öltöztek aSzürke fellegek. Elterpeszkedett rajtunk aTél, a vén szamár,Fagyot lehel köröskörülA látóhatár. De most, mikor regnál a Tél,Amikor erős,A világ már Tavasszal ésNyárral viselős.... Tovább »

Január-poétikákFagyokban születnek;Biztatást adnak a TavasztVáró embereknek. Ha beléd is tép a fagy,Ne a betlit osszad;A Költészet ne keresseÖrökké a rosszat. Nem tart örökké a fagy– Heideggernek kontra! –Nem vagyunk a “létbe vetve”,Mint a hitvány condra. Január-poétikák;Nem borsó a falra,Csak a halálban nem jöhetAlkalom a dalra. Isten áldása rajta,A Lét sose céda,Az Életnek a pusztulásSose lehet… Tovább »

Egy kicsi ház valahol…Lyukas a tető…Nem védi, csak tömérdek gaz,Meg a Teremtő… Majd ha jogerős papírtSzül a hivatal,Akkor derülhet ki róla,Hogy élni akar… Egy kicsi ház valahol…Porlad, mint a szó;Minden Élet előbb-utóbbMás dimenzió… Egy kicsi ház valahol…Magányba szorult…Emlékbozót mélyén továbbLélegzik a Múlt… Egy kicsi ház valahol…Bármi vihogás…Amíg élünk, előbb-utóbbLeszFeltámadás.... Tovább »