Pete László Miklós versei

Tábortűznek füstje lebben, Múlt és Jövő a Jelenben Életről beszél; S a Göncölszekér Felettünk Regél. Vidám arccal ropog a tűz, Kínzó gondot semmibe űz Csillag-láthatár, Szeretettel Vesz körül A nyári illatár. Nyári este dédelgeti, Mokány, hetyke tűz eteti A kis csapatot, Amit Isten Ajándékul Jó szívvel Adott. Tamás a szót jól forgatta; Múltunkat jövőnek adta…. Tovább »

Kacagott ránk a vár, Habár Felhő fakadt, Eső szakadt S a fő-fényes Majd’ Megpukkadt.   Jelmezért a kazánházba, Azután: “Megindulásba!” Vastag bársony jelmezt veszek, Flinta Zoli ma – én leszek…   Kacagott ránk a vár… Sivár Hőségre jött esély-leső Csendesen szép nyári eső; Zuhogott, De amikor kellett volna, Elfogyott…   Izgalom a kazánházban, Lesz-e ma… Tovább »