Pete László Miklós versei

  Apró-cseprő kis fenyőfa,Tölti be a kis szobát;Azt suttogja, hogy az összesIgaz ember: jóbarát. Sötét, rövid téli naponKis szobában meghitt fény;Hirdeti, hogy a világbólSosem fogy el a remény. Ha odakint a világnakEl is borult az ege,Éltet minket egyelőreA kis gyertya melege. Kis gyertya, szerető család,Szép kellemes és nemes;Amíg egymásnak létezünk,Élni mindig érdemes.   Kis szobában… Tovább »

Ködtakaró fedi már a szemérmes téli világot; Leltárt tart az Idő, most jön az év vége. Búsul a kurta decemberi nappal a vég közeledtén; Elmegy az esztendő sírva a többi után. Békét hoztak a földre az ünnep napjai újra; Szép és fürge az est – együtt még a család. Rosszat hozhat az új esztendő –… Tovább »

Huszonnégy éves a Kislányom Huszonnégy éve ünnepeltünk Egy új, aprócska Életet, Holtfáradtan és önfeledten Lebegtem a város felett. Feltornyosult akkor az Élet Szép, fodros hullámtaraja; Megfuttatott, majd apává tett Egy varázslatos éjszaka. Már este biztos voltam benne, Nem alszom át az éjszakát, Hajnali három után aztán Megláthattam a kisbabát.. Huszonnégy év telt el azóta, De… Tovább »

Szökőnapon, Szökőnapon… A világ: túlzsúfolt vadon. Dogma Szellemet üt agyon, A Hagyomány – szégyenpadon. Borongós szürke alapon, Szökőnapon, Szökőnapon… Az ég: hamuszürke flakon, Bánat ül – fellegkalapon. Szökőnapon, Szökőnapon… Tél mereng elmúlt fagyokon. Nap kucorog égi bakon, Benéz a földi ablakon. Szürke árnyék a falakon, Múlik a Tél – Hallgatagon… Szökőnapon, Szökőnapon… Múlt kérődzik tél-romokon…. Tovább »

Magasan jár a Napunk; Élni, Szeretni Alkotni Akarunk.   Ifjú Tavasz messze jár, Verítéket, Szent Örömöt Ad a Nyár.   Amíg tűz a napsugár, Kezünkre és Szellemünkre Munka vár.... Tovább »

Fáradt estén… Fagyoskodik február, Ringat a busz, Feleségem Hazavár.   Sóvár sátán Rezignációt kutat, Ködszeméttel Szórja tele Az utat.   Derengő Hold… Bágyadt, Halovány ezüst, Kéményünkből Fütyürészve Száll a füst.   Fáradt estén… Kopog a hideg beton, Nagy léptekkel közeleg A nyugalom.   Úszik felém Két kutyánk A köd felett, Két szempár, meg Határtalan Szeretet…. Tovább »

Szent karácsony első napján Az ég szürke csónak, Csupán a széltől van hideg, Híre sincs a hónak.   Az évszakok eltolódtak, Most ál-március van, Bezzeg szakadni fog a hó Talán – márciusban.   Fent lebegnek piszkos, szürke Rongyai az égnek; De valahol mégis szól a Karácsonyi ének.   Bár a szokott díszleteket Sehol meg nem… Tovább »

Áldó napfényt kérek Rongyos nagyvilágra, Elhanyagolt Múltra, Toprongyos Jelenre, Hátha egyszer Fényes jövő Teremhetne.   Nemzetek, országok, Kicsi és nagy népek; Jó szándékotokra Áldó napfényt kérek!   Áldó napfényt kérek Vén Európára Sok régi tornyára, Ódon városára, Európa minden Nyelvére, Honára.   Szerény kicsi népek, Áldott kisebbségek; Kitartásotokra Áldó napfényt kérek!   Áldó napfényt kérek… Tovább »

Már felnőttek a Lányaink, És néha hazajönnek, És kopottas ruhája van A meghitt, régi Csöndnek.   Most újra nyári szép napok Hódolnak tiszta Égnek; Bolyongó szent emlékeink Szép csendben hazatérnek.   Roskad már kedves körtefánk, Még üdvöt ad az Élet; Sokévi édes szép nyarunk Már ősziesre érett.   Te drága, édes Anikóm; Szerelmünk Isten érti;… Tovább »

Napról napra, mindig újra Tárt lélekkel, Összebújva Lélegzik A Szerelem.   Hosszabb meg rövidebb évek Megpihenni be-betérnek, Ez Múlt lesz, Az Sejtelem.   Isten egymásnak teremtett, Élünk fényes, ősi rendet, Minden percünk: végtelen.   Szelíd béke szent csöndjében Élni a Másik szemében; Hétköznapi szerelem.   Napról napra, mindig újra, Vénülve és megújulva Lélegzik A Szerelem.... Tovább »