Pete László Miklós versei

Csillaghulló augusztusban Nyújtóznak a fák, Kihasználják, hogy még tart A nyári jó világ.   Csillaghulló augusztusban Felsóhajt a Lét; Virágokban gyönyörködik Még a tarka rét.   Csillaghulló augusztusban Élni egyszerű; Hajnal kopogtatására Éled a Derű.   Csillaghulló augusztusban Tiszta még az ég; Nyüzsög körülöttem Egy aranyos Feleség.   Csillaghulló augusztusban Szellő menetel; Fecske mama a… Tovább »

Boldog titka a világnak Az emberi Élet, Gyógyszerként kapta valahol Fátum-irtás végett.   Hideg hörög, Fagy dübörög, Halmokban a hó; Mínusz húsz fok alatt talán Jéggé fagy a szó.   Boldog titka a világnak Lét és Szerelem; Egyik sem fogy és egyik sem Szűnik sohasem.   Cinikus szél sündörög, Dermesztő fagy hőbörög, Februárnak gyilkos fagya… Tovább »

Fenyőillat száll, vele Gyermekkorunk öröme.   Egymás lelkéhez bújunk, Mert mind gyermekek vagyunk.   Szent karácsony, szeretet, Érintsd meg a lelkemet!   A Lét sután kopogott, Vártuk nagyon e napot.   A hiánya zokogott, Lelkünk mélyén űrt hagyott.   Szent karácsony, jó barát, Adj új ünnepi hazát!   Mind csillognak a szemek, Akiket én szeretek…. Tovább »

Kis karácsony, nagy karácsony, Itthon van a kis családom. Ékes-fényes fenyőillat járja át A kis szobát.   Kiskarácsony, nagykarácsony, Varázslatos éber álom, Földre szálló égi kép Földi öröm, Meseszép.   Gonosz évben, Véges létben, Ezer gyilkos körülményben; Átnéz relatív nagyságon, Álszent, hamis igazságon, Nyirkos, sunyi gazdaságon, A világ-kapzsiság-rácson… Kiskarácsony, Nagykarácsony.   Kiskarácsony, nagykarácsony, Nem bánom,… Tovább »

Ideje lesz a Békének, Ha majd tisztán szól az Ének. Ha majd globál sajtóbokor Nem gyilkosokat pártfogol. Ha láthatatlan dollárok Nyomán nem nő ezer átok. Ideje lesz a Békének, Ha a csókok csókot érnek. Ha gonosz perverz bűvölet Helyett lesz végre: becsület. Ha tűnik a hamis mérték, S érték lesz újra – az Érték. Ideje… Tovább »

Mámorosan szép tavaszi alkony, Virágillat, meghittség, nyugalom, Körülvesz, éltet, mint Létet az álom: A Feleségem, S a kis Otthonom.   Megszentelték estéinket az évek, S míg zúg a Történelem moraja, Áll emlékeink áttetsző fala; Fölénk borul az ég, S a körtefa.   Nehéz nap volt: nyegleség, intrika, Bürokrácia, sok gond, száz verem; Itthon vagyok már,… Tovább »

Láthatatlan védőernyő Feszül a világ felett, Visszakerül jogaiba A hatalmas Szeretet. Szent Karácsony ünnepe, Kicsi szoba melege, Örömünkön, Ünnepünkön Őrködik Isten keze.   Fényes, tiszta fenyőillat Lengi be a kis szobát, Szeretetben gyűlik össze Alatta a kis család. Szent karácsony eljöhet, Közénk bátran leülhet, Köztünk ülnek mosolyogva Hit, Remény És Szeretet.   Hogyha egyszer jobb… Tovább »

Holnap a vekker lustálkodni fog, És Frász-Manó, a reggeli galád, Hoppon marad. Együtt a kis család.   A szombat este: áldott nyugalom, Lehelet szárnyú, meghitt tünemény, Bizonyíték, Hogy mindig van remény.... Tovább »

  Adjon az Úristen Szerencsés jó évet; Jókedvet, Bőséget, Végre békességet; Adjon az Úristen fényes tisztességet; Az Emberiségnek lelki fényességet!   Napról napra Hétről hétre, Mint a bárány meleg vére, Hullik, fogy A Lélek léte, Ha megélne, Jót remélne, Hogyha reménykedne végre, Hágna a Lét lépcsejére, Új örömre, Újabb Létre.   Adjon az Úristen Boldog… Tovább »

Nyár vizei felé tartunk, A vén kormány csikorog, Nap fényében már messziről Láthatók a zátonyok. Nyár-varázslat ült az égre, Megérkezett a meleg, Vidám kulisszái mögött A Múltak könnye pereg. Álom-börtönök kinyílnak, Csók-fantázia virul, Ha simogatjuk a Reményt, Tán Jövővé alakul. Nyár vizei felé tartunk, Szent Vágyak szíve dobog, Szabadság-anaforákra Élednek a hajnalok. Újjászületik az Élet,… Tovább »