Pete László Miklós versei

Mintha a nyár örökébe akarna belépni az ősz most; Szép októberi est balzsamosan terül el.   Ősz derekán Hold fénylik, és suttognak a lombok; Éjszaka csendjéből őszi remény dala szól.   Űzd el a kósza halált, Te vidám októberi Isten; Védd a Barátaimat, önts poharukba hitet!... Tovább »

Hűséges jó Barátom, Víg arcú cimbora; Kitart, amíg csak élek, Nem árul el soha.   Lehet nagy nyári hőség, Vagy dermesztő a tél, Az én kedves Barátom Nagyon serényen él.   Az Élet mindig fényes, Ha mellém áll vagy ül, Az Öröm, ha Ő is itt van Engem el nem kerül.   Mert hivalkodni nem… Tovább »

Kacagott ránk a vár, Habár Felhő fakadt, Eső szakadt S a fő-fényes Majd’ Megpukkadt.   Jelmezért a kazánházba, Azután: “Megindulásba!” Vastag bársony jelmezt veszek, Flinta Zoli ma – én leszek…   Kacagott ránk a vár… Sivár Hőségre jött esély-leső Csendesen szép nyári eső; Zuhogott, De amikor kellett volna, Elfogyott…   Izgalom a kazánházban, Lesz-e ma… Tovább »

Gyöngyös Imrének   Drága Atyai Barátom Ott a Messzeségben; Száll a versünk éteren át Napsugárban, jégben.   A vers sosem alhatik… Száll az égen Tengeren át Wellingtontól Sarkadig.   Augusztusi februárból Száll a versed hozzám, Minden szavad, biztatásod Száz örömöt hoz rám.   A vers sosem nyughatik… Száll az égen Tengeren át Wellingtontól Sarkadig.  … Tovább »

Drága Anikómnak Köszönet és hála! Lelke és Szerelme Lelkem felé tárva, Ebben a világban Nem lehetek árva, Drága Anikómnak Köszönet és hála!   Drága Lányaimnak Köszönet és hála, Megszülettek hozzám Erre a világra, Általuk lelhettem Magamban apára, Drága Lányaimnak Köszönet és hála!   Drága Szüleimnek Köszönet és hála, Míg létem vékony volt, Nem szakadt a… Tovább »

  Ez jó csapat volt: pár öreg diák, Meg számos fiatal Jött délelőtt vizsgára, Utoljára; Már nincs csapat, Mindenki megy tovább.   Már nincs csapat, Mindenki megy tovább, És messze zengő, Szép emlékeinkben A kis udvar a fényes tűzfalak, S a terem: Örökre megmarad.   Sokszor találkozunk még, Azt hiszem, De így együtt Talán már… Tovább »

Neked is szól a köszönet, Te kedves, hű barát, Együtt tapossuk bánatok És örömek sorát.   Tábortűz: élő, eleven – Talán azok vagyunk; Míg kívül minden jégbe fagy, Mi tovább lobogunk.   Neked is szól a köszönet; Mert Te is vagy nekem; Folyjon bármi a Körösön, Ezt sose feledem.   Tán nem maradtam mindenütt És… Tovább »

A kis sápadt, zsarnok magyar világ Számít Reád! A kert egyik szálas tölgyfája vagy, Ha ellépdelsz, mondd, Árnyékot Ki ad? Te vagy az égbolt egyik csillaga, Ha kihunynál, A félszeg kis Remény Hogy jut haza?   Még szükség van Tőled sok versre, Szép ritmusra, Rímre, Drága, kedves Pótolhatatlan Jóbarátom, Imre!... Tovább »

Szent Crispin napja nem jön bárkinek; A többiek tán észre sem veszik. Számukra minden taposómalom, Csak vonulnak az arctalan napok; Isten a hamelni patkányfogó, A világ csak szenvedés, Meg halál, Meg – adó…   A boldog kevesek Tevékeny csapata Számára mindennap Újabb csata.   Szent Crispin napja nagy kitüntetés; Az életünknek célt, értelmet ad, Hogy… Tovább »

A Lét Sziklás mederben fut tova; Köszönöm, hogy tartozhatok Valahova.   Korunk, mint súlyos kőtömb, Ránk terül, Köszönöm, Hogy nem vagyok egyedül.   Törjön magasra fel A Líra orma; Találjon egymásra Tartalom és Forma.   Laposan fújnak cinikus szelek, A hivatalos líra szendereg; Tárgyiasan, vagy alanytalanul Nyelvet gyalul.   Pedig A Szép, Az Új Most… Tovább »