Pete László Miklós versei

Eső hullik Atlantiszra,Emlékek sírnak alatta. Égi könnyek szemerkélnek;Bitang jövők Múlttól félnek. Amnézia-esők hullnak;Evolúciók fakulnak. Eső hullik Atlantiszra;Az Emlékezet nem tiszta. Íróasztal-történelemVitorlázik sötét vízen. A globál jelen enervált,Disztópia után kiált. Eső hullik Atlantiszra;A Múlt önmagát tisztítja. A szigorú Idő feledViláguralmi terveket. Lassan tér a spirál vissza;Eső hullik Atlantiszra.... Tovább »

Atlantiszban talán tudták,Hogy közel a vég,De sejtették, hogy túléliAz Emberiség. Meg is érthették a végén,Hogy mi volt a baj,Nem váratlanul jött értükA végső robaj… Talán ugyanaz volt ott isA gondok hegyén:Felélte a Köz jólététA nyegle egyén… Atlantiszban talán tudták, Mi következik, Hogy a civilizációk Egymást kergetik.   Talán tudták, hogy náluk már Elszaladt a ló,… Tovább »

Atlantisz titkai felettSúlyos történelem-veret. Nehéz tölgyfa idő-ládaÉvezred-lakattal zárva, S aluszékony emlékezetMos felette folyton kezet… Atlantisz titkai felettŐrködik nyugat, meg kelet… Mesterséges történelemLapít rajta féltékenyen. Más Létet, FilozófiátLáthatna ám ez a világ… Hidegen fújnak a szelekAtlantisz titkai felett.... Tovább »

  Atlantisz előtti népekUgyanezen Földön éltek. Szállt az Idő, hullt a homok,Betemetődtek a nyomok. Voltak szerelmek, otthonok…A ködbe fúlt emlék – konok… Atlantisz előtti népek;Akkor is volt bűn, meg érdek… Volt pénz is, meg propaganda,Meg média-handabanda… Voltak…Eltűntek…Meghaltak…Valamitől megroggyantak…. Atlantisz előtti népekUtódai köztünk élnek…... Tovább »

Atlantisz vén idő-árnyéka lebben,Mint ködfoltok a téli szürkületben… Emléke kitart ma is,Egyedül,Múltra,JelenreMa isRávetül. Homályos célzások,Platón szava,Meg Szólón el nem kezdett eposza… Bár nemhit havát hordja rá a Tél,EmlékeMa is él. Még nem hűlt ki,Még nem hullt szerteszét,És a Múlt csendes tengere felettMég halljukEgyre halkulóNeszét. Míg nem feledjük,Isten is szeret,Még reményünk lehet,Még rendelkezünkJövővel ésMúlttal;Még kapcsolatban állunkÖnmagunkkal.... Tovább »

Atlantisz a Múltba fagyva,Jövőre vár – letagadva… Hogyha Életre szeretjük,Esetleg túl is élhetjük. Évmilliók- időtenger…Ősi a Földön az ember… Civilizáció akad,S a Jövő – hiánycikk marad… Jövőt kínál –Múltba fagyva…Atlantisz – még letagadva…... Tovább »

Atlantiszról – sohanapján…Ballagunk a magunk útján… Istentől – Akarat és rend;Végzetet – az ember teremt… Csupán bennünk rejlik kényszer;Semmi sem történik kétszer. Atlantiszról – sohanapján…Fészkelődik a toportyán. Sürgölődünk egy kaptafán;Minden amnézia profán. Magunk ellen örök portyán…Atlantiszról – sohanapján…... Tovább »

Atlantisz túlél bennünket?Nem Isten ám, aki büntet… Világ “elitje” nagy fennenDolgozik – önmaga ellen. A Jövendő sírját ásvaRagadna minket – susnyásba. Atlantisz túlél bennünket?A Jövő ellen nem tüntet… Az “egyenletes fejlődés”Rozzant falon ezer lőtt rés… S ha nem marad identitás,Úrrá lesz a fatalitás… Atlantisz túlél bennünket?A végén az is meglehet… A Mítosz sosem szervilis…S mi?Tagadjuk… Tovább »

Atlantisz foszló emléke;Benne az igazi Béke… A világ még körben csoszog;A problémák ugyanazok… Bűvös körben…Körbe-körbe…Látszólagos fejlődésbe… Atlantisz foszló emléke…Valódi Fejlődés kéne… Látszólagos fejlődésbe,S mindig újabb, újabb vészbe…. Csak a tárgyak ügyesednek,De nem leszünk emberibbek. Van-e bennünk Jövő-Béke?Atlantisz foszló emléke…... Tovább »

Atlantisztól azok félnek,Akik dogma-szószon élnek. Áporodott tézis-mártásPaneljei közt nincs áldás. Világuralmi lidércetKergetnek a pénzvigécek. Atlantisztól azok félnek,Akik globál-hitben élnek. Multikulti tervezetek?Puszta emberkísérletek… A liberál világ-kurzus –Átnevezett kommunizmus. Atlantisztól azok félnek,Aki erkölcsöt nem élnek. Rövid távú zseb-etikaA profán paradicsoma. Ahol nincs Szent, csupán érdek;Atlantisztól gyávák félnek.  ... Tovább »