Pete László Miklós versei

Január-poétikákFagyokban születnek;Biztatást adnak a TavasztVáró embereknek. Ha beléd is tép a fagy,Ne a betlit osszad;A Költészet ne keresseÖrökké a rosszat. Nem tart örökké a fagy– Heideggernek kontra! –Nem vagyunk a “létbe vetve”,Mint a hitvány condra. Január-poétikák;Nem borsó a falra,Csak a halálban nem jöhetAlkalom a dalra. Isten áldása rajta,A Lét sose céda,Az Életnek a pusztulásSose lehet… Tovább »

A Szép mindig természetes,Nem csinálmány-féle,Velünk együtt vegyül el azIsten örömébe. Nem diszponál se hatalom,Se a pénz felette,Olyan marad, amilyennekIsten teremtette. Ha doktrína-vitézek azErőszakra lesnek,Tákolmányaik a SzéptőlMindig messze esnek. A Szép mindig természetes,Mint a tiszta sóhaj,Lelkünk kicsi szobájábanÉl együtt a Jóval.... Tovább »

A Múlt nem a végzet hona,Csupán egy elhagyott szoba. Fátumnak csak akkor látszik,Ha a Múlt – Jelenbe játszik, És nem Isten rendelése,Csak az Alany tévedése. A Múlt nem a végzet hóna,Csak beavató korona, Amely háttértávlatként hat,És a Jelennek enni ad. Az eleve elrendelés;Mindig gyermeki létezés – A Felnőtt felelős marad,Övé a Szabad Akarat. Az Idő… Tovább »

Még Atlantisz is azt sírja:Hogy a sorsunk nincs megírva. Ikertestvéreit gyártjaIdő-síkok milliárdja. Az Akarat nem eladó,Tán még a Múlt sem állandó. Még Atlantisz is azt sírja:A végzet az Élet sírja, De az állandó túlerőCsupán akkor lehet nyerő, Ha a részünket elhagyjuk,S neki ajándékba adjuk. Még Atlantisz is azt sírja:Felelősség a Sors írja. Az Akaratnak szót… Tovább »

Őszelő nyargal felettünk;Élni, szeretni születtünk. Eső gyászolja a Nyarat;A Múltunk a miénk marad. Történelem?Lyukas dió..A fejlődés – illúzió. Éretlenként kényre-kedvre,Ha felnövünk – Szerelemre… Isten csakÁltalunk,Bennünk;Őszelő nyargal felettünk.  ... Tovább »

A jó Vers – fenséges Béke;Egy Pillanat örökléte. Ami változik, halandó,A Vers örök, hátÁllandó. Mindörökre fenn a Hegyen;Néhány strófányi végtelen… A Költő önmaga marad;Verse – végtelenbe szakad. A szerző – ha tehetséges –Más versben is Költővé lesz. A Vers: szimbólum és pecsét –Éli önálló életét. Pillanat örök értéke;A jó VersFenségesBéke.... Tovább »

Mi a Költészet értelme?Nem profit,Nem is az elme. Nem mennyország,Nem ravatal,Nem is díjosztó hivatal. Nem a ködhalmok hatalma,Nem is a hatalom halma. Mi a Költészet értelme?Közös Jövőnk érik benne. Lélektől Lélekig suhanA kollektív tudattalan Mindannyian egyek vagyunk;A ritmus: közös otthonunk. Értelme a Költészetnek?Éppen – ami az Életnek. Nem technika,Nem is kenyér;De nélküleEmber – nem él…. Tovább »

A Költészet hétköznapjánNincs protokoll lárma,Nem dohosodik a LíraEmlékművé válva.A hétköznap nem kedvez aMesterséges ködnek,Fejünk felett szúnyogokkéntDíjak se röpködnek.Hétköznap nem fontoskodikHivatali líra –Szabadon fejlődhet a vers,Mint a virágcsíra.A Költészet hétköznapjánFriss sorok dalolnak,Költészet-hétköznapokonSzületik a Holnap.... Tovább »

“Nem az hadnak sokasága” Teszi az erőt, Hanem hogy bátran megállunk Akárki előtt. Nem a bürokrata végzet, Nem a túlerő, Nem pénz-piramisoktól lesz Emberi jövő.... Tovább »

Hol volt, hol nem volt Három király bandukolt, Amíg meg nem lett teremtve, A Lét is csak Mese volt… Vajon ki vagyunk találva, Vagy csak Létbe vagyunk zárva? Végtelen-e az Akol? Amit képzeletünk teremt, Él-e másutt, Valahol? Anyag csupán a Végtelen, Vagy maga a Töméntelen? Hol volt, hol nem volt, Szabólegény bandukolt, Amitől a világ… Tovább »