Pete László Miklós versei

A Költészet neve napján

  A Költészet neve napján Hívószó kutat rím után.   Sorok állnak a strófába, Szívdobogás ritmusára.   Kikelet ritmusra éled, A Ritmus maga az Élet.   A Költészet neve napján Megbokrosodik a profán.   Holt verseket ünnepelnek, Élő versek dalra kelnek.   Profán ünnepi protokoll A Lélek nyomában lohol.   A Költészet neve napján Mű-vers… Tovább »

Fittyet hányni, mint poétikai alapvetés

  Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt értékskálára, Lappangó propagandára,   Brancsra, Pancsra, Háncsra, Gáncsra; Sok literátus bogáncsra.   Fittyet hányok státuszokra, Hivalkodó gesztusokra,   Lila értékítéletre, Fizetett csatlósseregre.  … Tovább »

Elvarázstalanodott világban – Weöres Sándor sejtéseit továbbgondolva

 (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)   A néhai Magyar Költő Ádvent idején Lélek-hajójának színes, Puha rejtekén Hálát adott a Költészetért, Hálát adott a Szerelemért, Hálát adott egy szent, csodás Egyetlen napért…   Látta, Ahogy száguldanak Bádog skatulyák, Hallotta, hogy  Jajonganak Ezüst furulyák, Érezte, hogy újra indul Valahol A krák, Hogy éjjel a Holdat ugatják… Tovább »

Miért nincs verseskötetem?

(Válaszként holmi gőgösen szeleburdi ifjak kérdéseire) Miért nincs verseskötetem?Semmit sem tettem, hogy legyen. Ezzel keveset gondolok,Biztosan lesz – ha meghalok. A Líra hófehér lepel,A biznisze nem érdekel, Sem a bürokráciája.Útját elég ember járja, Számomra nem reménységes,Mert orrom a bűzre kényes. A Líra – Szent…Valami más…Nincsen benne megalkuvás. Legfeljebb hübrisz sérteget;Korcs eb ugatja az Eget. Amíg… Tovább »

Újra kell szentelni a világot

Újra kell szentelni a világot,Legyen áldott,Hogy legyen Jövő,Legyen Felelet,Hogy elbírjon újÉvezredeket. Az Ember a sátán kapuján zörget,És szét”felvilágosodta” a Földet… MaradtA “lent”,Meg az “idebent”… Kiürült a “fent”;Minden sivár,Reménytelen,Profán –KiabálAz Armageddon után.. Az ördög a profán tetőre hágott,Újra kéne szentelniA világot… Profán felszín..Undok,Siralmas,Dőre;A létrontás útján halad előre… Amíg van egyetlenMeghitt Család,Még megoldhatjuk a világ baját… Újra… Tovább »

A jó vers

jó vers szeretni való.Nem tudálékos, nem fakó. Nem korlátozza hivatal,Válasz ad, nem belsőutal. Jármát nyakadba nem vetiA cenzúrát kineveti. A jó vers sohasem gagyi,Nem “tárgyi”És nem “alanyi”. Mindig van ideje,Tere,A halandzsa nem kenyere. Sose megy – bárhová küldik;Műanyag tóban nem fürdik. A jó versnek törvénye van,Divat nyomába nem rohan. Egyetlen sorát sem járjaLíra bürokráciája. Díjat… Tovább »

Profán szemlélet világa

Profán szemlélet világaSaját létezését szánja. Világba vetve az emberKüzd túlerő-fellegekkel. Reménytelenségben égveMindig tragikus a vége. Profán szemlélet világa;Ahol mindig minden drága. Képzeletben profit terem,Minden érték élettelen. A fájdalom lelket kapál,Semmi katarzis, csak halál. Profán szemlélet világaSaját pusztulását várja. Ahol csak a pénz az isten,Ott igazi távlat nincsen. Erkölcs helyett pénz jön elő,A Hit helyett meg… Tovább »

Kánon-varjak károgása

Kánon-varjak károgásaNem ideák földi mása. Aminek szent célja nincsen,Azt nem támogatja Isten. A műanyag líra bandzsa,Öncélú profán halandzsa. Kánon-varjak károgásaNem felelet a Hívásra. Nem “a művészet világa”,Hanem a vers igazsága Áll őrt az érték-határon…Csupán hatalom a kánon, A líra-ügyi hivatal,És csak uralkodni akar, Nem a távlatokba állni,És még kevésbé szolgálni. Nem torta,Legfeljebb kása…Kánon-varjak károgása…... Tovább »

Köd-világban hazafelé

Köd-világban hazafelé…Alig látok magam elé. Ezüstszárnyú köd-démonokFantomserege kavarog. Út mentén egy lámpa sem égSötéten tornyosul az ég. Köd-világban hazafelé…Tejszínű köd magja felé… Erőlködik a reflektor,Felettem köd-inkvizítor… Vastag köd-hullámvonalakSötétben felém rohannak… Köd-világban hazafelé…Minden sóhaj az Istené… Az útburkolati jelekMentén  araszolva megyek. Összefolyik ég és a part,Csak sejtem némelyik kanyart. Köd-világban hazafelé…Örök ösvény az emberé… Olyan a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!