Pete László Miklós versei

  Jövőt teremtő Fényes  Tisztaság… Asszonyiság…   Az igazi Asszony Él, Éltet, Szeret; Szülőanyja, Dajkája a világnak; Fényes, szent keret, Benne él az  Igazi Jövő, A fényes,  Tiszta Lelkiismeret…   Isten Békéje, Lelki tartaléka; A Teremtés szent Pihenőhelye…   Jövőt teremtő Fényes  Tisztaság… Asszonyiság…   Nem lányság, nem szüzesség, Nem üres edény, Nem kiherélt Profán… Tovább »

Az Istennők is Asszonyok, Bennünk is egy Kislány zokog.   Kislány zokog, Kislány csacsog, Szeretetkérő szem ragyog…   Női örömök és csodák… A Nőiség – női világ…   Az Istennők is Asszonyok, Bennük is egy bakfis mozog…   Szeretet Bennük a Lélek; Ők is Szerelemért élnek.   Nincsenek meghittebb álmok, Mint a szerelmes leányok…  … Tovább »

Valamikor réges régen…Ház épült egy erdőszélen. A világ első Otthona;Ma – csak viskónak látszana… Éltek,Otthont teremtettek,Apává, Anyává lettek… Valamikor réges régen;Család élt egy erdőszélen. Egy emberpár szülővé lett;Két gyermek – Emberré érett… Ott született meg – réges régA személyes felelősség. Az Ember már tudta, mért él,Hogy önmagánál többet ér, Hogy az Élet láncolataEgyik nagyon fontos… Tovább »

Virágzik a kertem, Árad a Tavasz; Amit a pénz-erkölcs hirdet, Soha nem igaz. Jelenkor a Felnőtt, Jövő a Gyerek; Apák és Anyák nevelnek, Sose genderek. Minden meghitt Otthon Csodapalota; Az emberi lényeg Isten Örök otthona. Virágzik a kertem, Szent a Kikelet, Házastársunk Szerelmében Az Isten szeret.  ... Tovább »

Kicsi asszony, Kicsi párom, Drága Anikóm…   Kicsi asszony, Kicsi párom, Drága Anikó, Életem kunyhójában Legfontosabb Lakó.   Lányok gondos Édesanyja, A kicsi ház gazdasszonya, Drága Anikó   Kicsi asszony, Kicsi Társam, Szövetségesem; Folyam vagy, És mellékfolyód lett Az életem.   Volt: Két fiatal szerelme; Lett: Család: a Lét értelme.   Kicsi asszony, Kicsi társam,… Tovább »

Itthon a két lány; esti zsibongás tölti az udvart; Langyos a friss, kora nyár; még zsongnak az alkonyi lombok. Tréfa, vidám kacagás, ami újra belakja a házat.   Huncut az est szeme, ünnepi köntöst ölt fel az élet; Tétova szél fuvolázik a könnyed esti melegben; Tapsol a bíbor felleg alól kikacsintva a Hold is.  … Tovább »

Aprócska voltál valaha, S egy felejthetetlen napon, Egy szép, szeszélyes tavaszon Először sétáltunk haza. Madár röppent virágos ágra, S Te mózeskosárból néztél A világra.   Sokat sétálgattam Veled, A nyakamba ültettelek, Néhány meghitt kis éven át Beragyogtad a vén szobát, Volt vidám lárma, Meglepetés, Móka; S Te voltál a leghuncutabb Kis ördögfióka.   Vidáman nevetett… Tovább »

Mikor jöttünk Kicsi volt És Csenevész, Csupán egy kis vézna tő volt Az egész.   Beköltöztünk, Örültünk, Hogy virágzik; Kívántuk, hogy éljen velünk Sokáig.   Kívántuk, hogy erősödjön, Ha lehet, Terjeszkedjen, Töltse be A teret.   Egyszer régen Volt egy első Pillanat, Tekinteted az enyémben Elakadt.   Lettünk egymás számára A VALAKI, S megszületett Kettőnk… Tovább »

Hétvége van, és itthon a Kicsi – Tizenhét éves, s még milyen gyerek; S a reményhozó meghitt szeretetben A szombatest vidáman hempereg. Megtelt az Otthon, S mint csodás rege; A kacaj és a kályha melege Varázslatot zeng: Mégis jó, hogy élek, Mert igazából erről szól az élet. Anikó és a Lányunk összebújnak, Két kis mosoly,… Tovább »

Tegnap valóság volt, Ma már csak ünnep; Hétvége volt, Szépet, Csodát hozott, S ma beragyogja a hétköznapot.   Mindketten egyszerre Jártak erre. Mosolygós nap volt, S egész éjjel kacagott fenn A sajtképű Hold.   Isten adjon Még sok ilyen hétvégét nekünk, Ilyenkor látjuk, hogy Mennyit ér Az életünk.   Szombat reggel Ötvenesen; A Lányok szobáját… Tovább »