Pete László Miklós versei

  Évfordulós nyári napunk… Sok-sok éve Együtt vagyunk, Amíg élünk, Mindig Együtt  Maradunk.   Gyorsan múló évtizedek Jöttek, Aztán múlttá lettek, Fogod kezem, Én meg fogom A Kezed.   A Boldogság kicsi kunyhó, Köszönöm, hogy itt  Élsz velem, Drága Drága Anikó!  ... Tovább »

  Csendes tavaszi éjszaka; Kicsi hajlék, Meghitt szoba.   Mögöttünk már évtizedek, Fogod kezem, Fogom kezed.   Csókot adok Homlokodra, Felébredek Mosolyodra.   Előttünk még boldog napok Fénylő arcocskája ragyog.   Kicsi hajlék,  Meghitt szoba; Csendes tavaszi éjszaka.    ... Tovább »

  Hóvirágos udvaromon Vasárnap ragyog, Kis házamban, Életemben Gazda: én vagyok.   Hóvirágos udvaromon Bágyadt napsugár, A Tél, meg a fagyok ügye Már vesztésre áll.   Hóvirágos udvaromon Sétálgatni jó, Itt van velem A Boldogság: Drága Anikó.... Tovább »

Ameddig vagyunk egymásnak, A világ fejére állhat…   Bőgheti a média, hogy Egyenes a kör, Osztogathat bölcsességet Ezer hatökör,   Grasszálhat a kékcédulás Világhatalom, Dicsérheti félcédulás, Rossz sokadalom,   Bömbölhet globál vérmedve, Ide közénk nem juthat be.   Ameddig vagyunk egymásnak, Az ördög is citerázhat.   Akármilyen haláltánc van; Sose leszünk szem a láncban.  … Tovább »

Újabb évünk Kéz a kézben, Szép, szerelmes Közös Létben.   Múlt-napok emléket hoznak, Jövő-napok várakoznak.   Együtt töltöttük életünk felét, Szebbik felét, Jobbik felét…   Az őszi alkony most is ragyogó, Nagyon jó Veled élni, Anikó!... Tovább »

Szépséges szál piros rózsa;Lét a Szerelem adósa. BeragyogÉletet,Szobát;Gyermekeinkben él tovább. Pillanat suttog meghitten;Sose féltékeny az Isten… Lét a Szerelem adósa;Szépséges szál piros rózsa.... Tovább »

A nagy LétbenMinden ÉletApróMenedék;Legnagyobb kincs a világbanA JóFeleség. Megszületünk,S a vágyainkMentén létezünk;Kell, hogyIsten mellettMás isFogja a kezünk. Az emberiség számáraAddig van Jövő,Amíg szeretheti egymástFérfiÉs aNő. AmígNap ragyog felettünk,Amíg kékAz Ég;Legnagyobb kincs a világbanA JóFeleség.... Tovább »

Köd-világban hazafelé…Alig látok magam elé. Ezüstszárnyú köd-démonokFantomserege kavarog. Út mentén egy lámpa sem égSötéten tornyosul az ég. Köd-világban hazafelé…Tejszínű köd magja felé… Erőlködik a reflektor,Felettem köd-inkvizítor… Vastag köd-hullámvonalakSötétben felém rohannak… Köd-világban hazafelé…Minden sóhaj az Istené… Az útburkolati jelekMentén  araszolva megyek. Összefolyik ég és a part,Csak sejtem némelyik kanyart. Köd-világban hazafelé…Örök ösvény az emberé… Olyan a… Tovább »

Összenőttünk –Egyek vagyunk;Együtt élünk,Együtt halunk. Együtt szeretni,Remélni,Ameddig érdemes élni… Közös idő árnyékában…DrágaAranyosKisTársam!... Tovább »

Szép novemberi szombatonAnikómat fuvarozom. Idill bennünk és felettünk;Őszutó száll körülöttünk. Kései, boldog napsugárRagyogó arccal velünk jár. Szeretek most élni – nagyon…Szép novemberi szombaton.... Tovább »