Pete László Miklós versei

Lehet-e most a Jövő hírnöke Napfényes januári szombaton Egy bátorságos, kicsi hóvirág, Vagy Mégsem ilyen jó ez a világ? Lehet-e most a Jövő hírnöke A Tél kifulladása idején, Hogy rügyezik a fiatal juharfa, Vagy a világ csalfa, És szegény fára jönni fog a fagy? Lehet-e most a Jövő hírnöke, Hogy van Remény, Család, Van Szeretet;… Tovább »

Túl a szürkeségen, Túl a szürke égen, Múlt és Jövő ölelkezik Patyolatfehéren. Fagyosság vagy hőség, Szegénység vagy bőség; Csak a Jelen vállát nyomja Minden felelősség. Sápadt idő-tenger, Közepén az Ember, De cselekedni nem lehet Csupán a Jelenben. Túl a szürkeségen, Túl a szürke égen, Pokol s mennyország egyesül Mondhatatlan régen… Túl a szürkeségen, Túl a… Tovább »

Felénk tekint a verdeső, Most születő Árva Jövő… Rajta ül a pénz végzete, S a vérontás igézete… Polkorrekt világhatalom Gubbasztana örök fagyon… Felénk tekint a remegő, Félve alakuló Jövő… Katasztrófák rettenete Vigyorog bele a ködbe… De – végzet sohasem lenne, Ha sohasem hinnénk benne… Mindent, ami csak tehető, Tőlünk vár el a Jövendő. Multikulti-végzet helyett… Tovább »

Túl a bíbor hegyeken, Rejtőzik a Múlt, A jövő; Isten is ott álmodozik Csendesen.. Túl a bíbor hegyeken… Innen a Végső Hegyen, Nyarat élvez Otthonában, Meghitt, régi Szerelmében A jelen.. Innen a Végső Hegyen… Meghitten szürke Jelen, Múltunk takar, Jövőnk fázik, Csendesen éltet minket A Szerelem. Meghitten szürke Jelen… Túl a bíbor hegyeken Valaki tudja… Tovább »

Idő-parti Nyár-szigeten Köt ki a Régi Szerelem Optimizmusok susognak “Megállj”-t idült viharoknak. Idő-habok Jelent mossák; Napon szárad a gonoszság. Szívós a Régi Szerelem Idő-parti Nyár-szigeten..  ... Tovább »

Messze túl a világ végén, Ábrándok peremvidékén Áll a Város… Turisták sehol sem lelik, Ügynökségek nem hirdetik, Még repülőtere sincsen… Mintha tükörképünk lenne, Mindenki mást keres benne: Egyik színes tündérálmot, Másik abszurd állatságot Lát a távolból belőle. Messze túl a világ végén, Ábrándok peremvidékén Áll a Város… Lakják élők, Lakják holtak; Egykor vagy sohasem voltak…… Tovább »

Ébredező Szent Kikelet; Jövő színezi az eget. Morcos kis hajnali ködök; Csak a megújhodás örök. Transzcendens álmok szeretnek, Profán vágyak kéregetnek. Ébredező szent Kikelet; Ünneplőben a fellegek. Családok, Nemzetek, Hitek Nélkül a téridő hideg. Zsong az Élet minden szinten; Vagyunk az Egy – és a Minden. Ébredező szent Kikelet; Az Idő kalapja kerek. Túl halálon,… Tovább »

Bíborpalástot ölt az alkonyat, S mint vén pap, néz a lét-gyülekezetre. Arcán sötét, körkörös est-bozont, Mögötte a szentély: A Horizont… Alkony-liturgia… Csak Istennek kell megszólalnia… Alkony-aranyban pompáznak a fák… Isten temploma Az egész világ…... Tovább »

A Messzeség szélénFehér lovak..Csak addig élünk,Amíg látszanak.Előttünk nyargalnak a Messzeségben…Az Idő hátán loholunk utánuk,Hátha egyszerNyergükbe kaphatunk…Vén botosispánunk, szürke valóság,Fülünkbe kántálja unalmait,De nem veszíthetjük szemünk előlA fehér lovakatA Messzeségben….A Messzeség szélénFehér lovak..Lelkünk egy részévelSzáguldanak.Tán fiatalokSzépek ésErősek,De – mégis általunk száguldanak…A Messzeség szélénFehér lovak..Akkor lesz nagy baj,Ha nem látszanak…Tán Isten is szent Álmokkal teremt;Az Álmok fönt,Az anyag… Tovább »

Jövőt érlel minden Ősz, Túl kell élni a telet, Őszi önbizalomból lesz Márciusban – Kikelet. Novemberbe lép az év, Elapad a friss erő, Téli kitartásból fogan Majd az igazi Jövő. Fagy földjén a halálvágyak Élesek, akár a kés; Lelki jégkorszakot teremt Minden téli csüggedés.  ... Tovább »