Pete László Miklós versei

  Lélekkereszt… A Mindenség Szívében, Világít Végtelen nagy semmi-éjben.. Entrópiát repeszt… Lélekkereszt…   A kereszt ősrégi, Titokzatos jelkép, A világnak minden táján viselték, Az Időt az emberrel együtt rótta, Itt van velünk Az ősi vadásztörzsek óta.   Jelent Világot, Csillagot, Napot; Jelent Időt, Végtelent, Meg teret… A világot, S benne Az Életet.   Profán világban,… Tovább »

  Idő-parti Tavasz-öböl; Anyag a Szellemmel pöröl.   Atlantisz műkörmösök Hangos nyelve fürgén pörög,   S Bizáncból jött szerzetesek Dicsérik a görögtüzet.   Idő-parti Tavasz-öböl; Téves jóslat jövőt pörköl,   S Múltakból jött sokadalom Hullámzik egy széles falon.   Virágzik sok korhadt faág, Elpihennek régi viták.   Idő-parti Tavasz-öböl; Ablakban Isten könyököl.   Ünneplőben a… Tovább »

  Tükörsima, szép Jövendő… Örömmanók játszanak, Úgy csörgedezik a Derű, Mint valami friss patak.   Minden vágy valóra válik, Virul az Életerő, Szeretettek simogatja Lelkünket a vén Idő.   Tükörsima, szép Jövendő… Szent Öröm csónakja ring.. Hátha egyszer majd valóra Válhatnak Az Álmaink…  ... Tovább »

  Terepasztal-hadvezérek; Csupa játék, Semmi érdek.   Nincs katasztrófa, Nincs ború, Játék csupán a háború.   Itt az elesett katona Csakhamar feltámad újra.   Terepasztal-hadvezérek; Nem a vérfürdő a lényeg.   Mind a kezük ügyében van, Ami szép a háborúban.   Gonosz lövészárok-tájék Az asztalon csupán játék.   Terepasztal-hadvezérek; Mind hősi, gyermeteg lélek.   Ragyogó… Tovább »

Az óév sárban fuldokol; Jövő születik valahol.   Tolakodó Covid-sereg Ömbölyög a világ felett.   Kijárási tilalomba Durrog egy-két házi bomba…   Az óév sárban fuldokol; A világ nagy, poshadt akol…   Sáros, esős, pocsék idő, Nagy tócsányi múlt-temető…   Izzadnak az égi falak, Fatörzsekig csap a latyak.   Az óév sárban fuldokol; És kiút… Tovább »

A valóság álmait aRealitás járja,De Reményből születik azÁlmok valósága. A valóság álma csak aGondok száját tátja,Ahogyan az álmodójaA világot látja. Szkeptikus a világ. KételytÁlmodunk csak tőle,Az ilyen álom a LétetNem viszi előre. Ott a napsütés nem arany,Hanem csupán sárga…Egész más világot ad azÁlmok valósága. Sosem hazudik az álom,Nem ámít,Nem szédít;A bölcsen álmodottÁlom –Valóságot épít.... Tovább »

Kelekótya esőfrontok;Híg, latyakos, undok gondok… Esők, felhők, hivatalokTócsatömege gomolyog. Esőt ásít a szürke ég,Sárban fürdik a szürkeség. Panaszkodnak a bolondok;Kelekótya esőfrontok…... Tovább »

Köd-világban hazafelé…Alig látok magam elé. Ezüstszárnyú köd-démonokFantomserege kavarog. Út mentén egy lámpa sem égSötéten tornyosul az ég. Köd-világban hazafelé…Tejszínű köd magja felé… Erőlködik a reflektor,Felettem köd-inkvizítor… Vastag köd-hullámvonalakSötétben felém rohannak… Köd-világban hazafelé…Minden sóhaj az Istené… Az útburkolati jelekMentén  araszolva megyek. Összefolyik ég és a part,Csak sejtem némelyik kanyart. Köd-világban hazafelé…Örök ösvény az emberé… Olyan a… Tovább »

Elíziumi szigetekFelett nincsenek fellegek. Túl az Időn,Túl a Réven;Álmok Örök tengerében… Mítosz megszentelt világa,Élteti az Ember vágya. Elíziumi szigetek;Hősök,Napfényes kék egek… Atlantisz felmerül végül,Trója fala újjáépül. Szőke Heléna nem őszül,Akhilleuszhoz megy nőül. Elíziumi szigetek;Isten sohasem didereg. Anyagelvek hitet falnak,Az ideák meg nem halnak. Az igaz ember mind gyerek;Elíziumi szigetek.  ... Tovább »

Őszi eső,Didergető,Elmúlt álmokat kergető… Csodát az Akarat tehet,A várakozás – átmenet. Az árban sodródó levélCsak múltban vagy jövőben él, De a Teremtő AkaratMindig a Jelenben marad… Télen át Tavaszra lesőDidergetőŐszi eső…... Tovább »